A reménytelenség árnyékában

Az éjszaka ránk borult,
s a sötét erővel húzza magához a fényt.
Ölelő karjában összeroppantani kész.
S ha az a pici fény enged vad, tomboló erejének,
a világ elolvad,
a folyó élet utolsó reménye is elillan.
Csak az ártatlanság óvhat meg minket,
és a pislákoló, konok hit az emberben.

Veress Zita
Author: Veress Zita

Az írás jelentése számomra? Érzések, vágyak, félelmek, örömök, minden, ami vagyok, voltam, és lehetek még.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Aranyba fordult

Fák ágán zöld levelek színüknek halkan búcsút intenek.   Aranykorba lép a lomb zörögve zenél az őszi domb.   A ropogó szőnyeg kész fészket épít

Teljes bejegyzés »
Versek
Adorján L. Zoé

Csapó!

                                                 

Teljes bejegyzés »

Végre hazatértél

Alábbi írásom az Irodalmi Rádió A fények álmodnak? című antológiájában megjelent novellám módosított változata.   Egy Bösendorfer zongora állt a balatonkővári kúria szalonjában. Hubay dédapa

Teljes bejegyzés »

Repülés

Épp szárnyaimat növesztem. Talán ez sem fájdalommentes, mégis akarom. Túlcsorduló szívvel Isten arcát látva, Megnyugodva járni tovább utamon. Épp szárnyaimat növesztem. Nem látja még senki

Teljes bejegyzés »