Minden ami fájt
Már nem is érzem
Csak a hajad illatát
Minden, ami volt
Már eszembe se jár
Csak a kacagás
mi betölti a szobát.
Már nincs hideg
Anya sem remeg
S ígérem neked
Te már nem tudod meg
Milyen fázni a forró nyárban
megfagyni a konyhában
mikor várod a tüzet
de mindenki jéghideg
S nem gyötör majd a kétely:
’Anya, szeretsz engem?’
Hisz tudod:
A tiéd lettem
S ha kell kimondom:
’Bocsánat’
Nem hagyom
hogy egyen a bánat
Nem sajnálom majd a szavakat
Nem építek falakat
Itt vagyok!
Hidd el,
Az a szakadék nincsen ott
Velem lehetsz szabad,
önmagad
Egy kíváncsi, tiszta gyermek
Rózsaszín, könnyed
De ha akarsz fel is nőhetsz
csak legyél igaz, valódi
nem kell a szabályt magolni
A múlt lyukas, régi
De a te hangod új, égi
Nem rabja a múltnak
Te már új vagy
Építsünk együtt valami újat!
Légy hát fényes csillag,
mi mindent áthat
vagy csak egy levél a fán
én ugyanúgy foglak
S ha többre viszed
Nem leszek irigyed
Nem húzlak a mélybe
Inkább kijövök a fényre
Hadd lássam szép arcodat
Ragyogja be minden napomat
Szeretsz-e majd?
Megvetsz-e majd?
Ki tudja mit hoz a jövő
De egyet tudni lehet:
Én itt leszek
A szívem nyitva áll
Hogy mindig rám találj
S ha majd messze leszel,
bárhol is légy, bárkivel
Engem ne felejts soha el!
Author: Szabó-Kasornya Ágnes
Szabó-Kasornya Ágnes az Irodalmi Rádió szerzője. Elsősorban költőnek tartom magam, holott szép számmal születnek már prózai írásaim is. A költészet nekem olyan elhivatottság, mint orvosnak a gyógyítás, és olyan belső létszükséglet, mint gyereknek a szerető mosoly. Éppen ezért igyekszem követni a neves költők által rám és ránk bízott hagyományokat és feladatokat. Mit is jelent számomra költőnek lenni a 21. században? Kimondani a kimondhatatlant, a fájót, olykor a bántót.Kimondani az igazat, amikor senki se mer megszólalni.Amikor elcsuklik a hangunk, akkor kell a vers! De mennyire kell!Beszélni valamiről, amit úgysem hiszünk el.Kérdezni valakit, akkor is, ha sosem felel.Elmondani azt, amire nincsenek szavak.Meglátni olyat, ami láthatatlan marad.De legfőképp : emlékezni,hogy nem is olyan könnyű embernek lenni.Hát még jónak, az lehetetlen!De a szó nem marad tétlen,elég egy pár, s jön a bátorság,elég egy vers,és jön velem az egész világ!
