Fáradtlelkű költő
Elfáradt lelke Ezért most tollat ragad S papírra vet mindent Mi a szívét bántja. Mert a tolla a fegyvere Így küzd meg a gonosszal
Berecz Klaudia
2025.08.09.
1 hozzászólás
Elfáradt lelke Ezért most tollat ragad S papírra vet mindent Mi a szívét bántja. Mert a tolla a fegyvere Így küzd meg a gonosszal
Megmentőnek hívtál Istenem engemet, De betemet A világ zaja És betemet Minden nyűgje És baja… Hová legyek, Ha elsüllyeszt A kiáltások Végtelen zaja, Ez
Kutatod földön s égen lelked nyugalmát, Várod a csodát, mi nem jön el. Futsz a problémák elől, Magadba zárkózva meditálsz. Elsivatagosodott szívvel Tekergeted a kaleidoszkópot,
Virág a képen örökbe vésett sziromrebbenés játszik szívemben Derengő háttér mögöttes érzés feltörő emlék illatot perget Áttetsző kékben illansz a légbe angyalok szárnya repít
Erőm és énekem Szívemnek kőtáblájára véstem neved, Uram, Istenem, s szentjeidét, Mert tudom jól: örömem csak tenálad Lelhetem meg, ha kiszárad a tenger, És szikkadt
Bocsásd meg azt is, mire nincs bocsánat, lelkedben, ha bosszúvágy üvölt, butítva dönt nyomorba, s örök rosszba, rettentő kárhozatba nyomva buzdít: ne ölelj többé, csak
Nőnap Ne higgy a szavaknak, csalnak Ne higgy a pofonnak, hazug az Ne higgy a tükörnek! Szép vagy. Miért takarod magad? Hadd lássák arcodat