Köpönyegem

 

Megmentőnek hívtál
Istenem engemet,
De betemet
A világ zaja
És betemet
Minden nyűgje
És baja…
Hová legyek,
Ha elsüllyeszt
A kiáltások
Végtelen zaja,
Ez a mérhetetlen
Nagy óceán?
Fülsiketítő a zaj,
Mely utánam vonít,
Mégis miért vagyok én,
Aki után
Mindenki ordít?
Ki vagyok én,
Mikor a világ elhalt,
És mért vagyok
Én a cethal,
Kinek Jónás
A gyomrában eszmél,
Kinek a karjában
Megmentést remél,
Általad áldott
Feloldozást,
A világ baja?
Nőből vagyok,
Kinek nincsen
Kardja,
Kitől van mégis
Rámtett hatalma
Menteni
Ezt az elporlott,
Elromlott világot?
Milyen erő,
Milyen földöntúli,
Aki ezzel
Felvértezett,
És vajon
Jókor érkezett,
Hogy a szeretet köntösét
Menteni rámadta
Visszavonhatatlanul?
Kicsiny
De merész erő,
Melyet köpönyegként
Rámvetettél
Egyetlen Istenem,
De engedj szeretnem
És élnem szeretve,
Amíg tőled kapott
Küldetésem
Glóriád alatt
Bevégezem!

 

Vajna-Kánagy Rozi
Author: Vajna-Kánagy Rozi

A nevem Vajna Tamásné. Írásaim alkotójaként Vajna-Kánagy Rozi, az Irodalmi Rádió szerzője vagyok. A Hajdú-Bihar vármegyei Pocsajban élek, egy felnőtt fiú és leány boldog édesanyja, egy csöpp tündérkislánynak pedig a nagymamája vagyok. A mesékből is ismert Hencidáról származom, ahol valóban egy mesevilágként éltem meg a gyermek- és ifjúkorom, ugyanis csodás természeti környezet vett körül és olyan kivételes emberek, akikről számtalan verset lehet írni, vagy meséket szőni. Hosszú évek óta óvodapedagógusként dolgozom a település Kikelet Óvodájában, ahol a legkisebbek között töretlen szeretettel gyakorlom a hivatásom! A családom és a hivatásom mellett a legtöbb művészet lelkes rajongója voltam mindig, legyen szó irodalomról, festészetről, szobrászatról, építészetről, színházról, zenéről, de bármi másról. Mivel vidéken élek, ezer meg ezer szállal kötődöm a természethez, így szűkebb és tágabb környezetemhez, a vármegye ilyen és fentebb említett értékeihez is. Régóta írok mindarról, ami belülről megérint, megindít, de eddig csak a fiókban porosodtak az írásaim. Úgy gondoltam, most bátorkodom a fiók mélyéről kilépni és az első bizonytalan lépéseket megtenni írásaimmal a külvilág felé.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Örök

Tűz rám a koradéli nap, fényébe merülök. Perzsel, szinte éget, mégis, jó, ahogy itt ülök.   Nem mozdulnak a levelek. Lelkedbe révedek.   Megáll az

Teljes bejegyzés »

Ott voltam

Ott voltam a zöld leveleken, zizzenő fűben, havas hegyen, hullámfodrokon, tengereken, sziklaszirtek letöredezett sötétlő repedéseiben, őzek szelíd barna szemében, hajfürtön játszadozó szélben, éjszaka hömpölygő medrében,

Teljes bejegyzés »

Nem zuhanok

Vonjatok fénybe, reményt égő hajnalok, magamban lelkemig ható tőrt forgatok. Elborít a folyam, a sodró tengerár, s nem tudhatom, hogy rám a túlparton mi vár.

Teljes bejegyzés »

Nekem te

Te vagy nekem a mező, és te vagy a rét. Tenger kékje vagy nekem, mit ölel az ég. Hegycsúcs vagy, amit kezem Soha el nem

Teljes bejegyzés »

Múlik

Hogy múlik az idő, csupa töredék, sejtekből, sodródva kopik el a lét.   Lüktető lomb alatt öreg fák csendje, cérnaszál hangok bujkálnak el benne.  

Teljes bejegyzés »

Lépteid nyomán

Lépteid nyomán szárnyad lebben, messze repültél némán, csendben.   Felleg a társam, hallgat a szó, feledés tükre hajnali tó. Author: Szelidi Gemma Gyerekkorom óta fontos

Teljes bejegyzés »