www.peternador.com
Nőnap
Ne higgy a szavaknak,
csalnak
Ne higgy a pofonnak,
hazug az
Ne higgy a tükörnek!
Szép vagy.
Miért takarod magad?
Hadd lássák arcodat
A sebeket hagyd,
hagy ragyogjanak!
Csillogjon a bőröd
akkor is ha kék-zöld
Nyisd ki szép szemed
Ne fordulj el,
ha könnyes lett
Csak mond el:
„Itt vagyok, élek.
Semmitől se félek”
S ha bántanak?
A könnyeket –
csak idd meg!
De fájdalmad
soha ne feledd
Tegyen azzá
ami vagy:
Nagy és Óriás
Végtelen, mint a tenger
Erős, mint a szél
Nincsen ellenfél
csupán önmagad
Saját kicsiny hited,
hogy te vagy a kevesebb
Bolondság!
Mi nem véd meg
Csak eléjük vet
Hát nem látod?
Ha százszor is taposnak el,
úgy százszor nagyobb leszel!
Hatalmas, égi
Nincs mitől félni
Légy hát rab,
ki börtönéből szabadul!
Légy madár,
ki kalitkáját
kinyitotta már!
Légy főnix,
ki a hamvakból is felszáll
Legyőzhetetlen,
mint a halál!
Ma van az a nap!
Ne várj tovább!
Szállj magasra,
és ne nézz vissza!
Röpülj, szabad madár!
Author: Szabó-Kasornya Ágnes
Szabó-Kasornya Ágnes az Irodalmi Rádió szerzője. Elsősorban költőnek tartom magam, holott szép számmal születnek már prózai írásaim is. A költészet nekem olyan elhivatottság, mint orvosnak a gyógyítás, és olyan belső létszükséglet, mint gyereknek a szerető mosoly. Éppen ezért igyekszem követni a neves költők által rám és ránk bízott hagyományokat és feladatokat. Mit is jelent számomra költőnek lenni a 21. században? Kimondani a kimondhatatlant, a fájót, olykor a bántót. Kimondani az igazat, amikor senki se mer megszólalni. Amikor elcsuklik a hangunk, akkor kell a vers! De mennyire kell! Beszélni valamiről, amit úgysem hiszünk el. Kérdezni valakit, akkor is, ha sosem felel. Elmondani azt, amire nincsenek szavak. Meglátni olyat, ami láthatatlan marad. De legfőképp : emlékezni,hogy nem is olyan könnyű embernek lenni. Hát még jónak, az lehetetlen! De a szó nem marad tétlen, elég egy pár, s jön a bátorság, elég egy vers,és jön velem az egész világ!