Ringatlak, ringatsz. Hallgatlak, hallgatsz. Nevellek, nevelsz. Ölellek, ölelsz.Szenvedek, szenvedsz. Cipellek, cipelsz . Tartalak, tartasz. Elkaplak, elkapsz. Lépdelek, lépdelsz, Fülelek,fülelsz. Felelek,felelsz. Kérlellek,kérlelsz. 2. Elestél,ringatlak. Beszéltél,hallgatlak. Rettegtél,ölellek,
Ajtó a lelkemen Van egy ajtó a lelkemen, Csendben nyílik, váratlanul. Páncél nélkül ér a pillanat, Léptére könnyek gyöngye hull… S vezeti léptem, „erre jöjj”.
Kristófné Vidók Margit A mi dalunk Fülembe dalol a szél egy dallamot, hallod-e, kedves? – ez a mi kis dalunk. Lágyan, édesen dúdol egy hajnalon,
Vártalak! Itt az öreg fűz zöld leveleitől roskadó ágai alatt. Annyira vártalak! Csendben elszunnyadt mellettem a dolgos Nap! Betakart a sötét égbolt. Csillagai halkan,
Jártam szellővel a táncot, benned voltam bánatod. Eloltottad már a lángot, könnyes szemmel bánhatod. Esőfelhő nyári égen, leszek benned zivatar. Vihart zúgva égre vésem, hogy
Villan az emlék, szép volt a nyár ültünk a parton, s öleltél már. Kezed simított, bomlott a blúz – huszonegy voltál, én meg csak húsz.
