Ajtó a lelkemen

Ajtó a lelkemen

Van egy ajtó a lelkemen,
Csendben nyílik, váratlanul.
Páncél nélkül ér a pillanat,
Léptére könnyek gyöngye hull…

S vezeti léptem, „erre jöjj”.
Fények ösvényét nyitja rám
Öltöztet boldog szélörvénybe,
Szótlan szerelmet súg a száj…

Van egy ajtó. Senki se tudja.
Rejtekben épült, titkosan.
Hűvös erdőben bűvös sátor.
Friss forrást kortyol gondtalan.

Ott vagy te, s vársz rám
este, reggel. Virágesőben az idő.
Újra élek, míg átjár fényed.
Holt homokon a remény újra nő…

2024.07 17. Törteli Tücsök

Törteli Tücsök
Author: Törteli Tücsök

Tóth Péter Lászlóné Vincze Zsuzsánna vagyok. 1964-ben születtem Nagykőrösön. Tanulmányaimat Törtelen, majd a nagykőrösi Arany János Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola, és a zsámbéki Tanítóképző Főiskola falai között végeztem. Hálás vagyok tanáraimnak és osztálytársaimnak , hogy azzá válhattam, aki ma vagyok. Testvérem nem lévén ők voltak „jóban, rosszban” életem kísérői. Jelenleg még dolgozom, a ceglédi Szent Kereszt Katolikus Általános Iskola néptánc tanítója vagyok. Két gyermekem van, fiam Budapesten, lányom Kecskeméten él. 2020 óta én is kecskeméti lakos lettem. Írói nevemet egy általam végtelenül tisztelt kollégámtól kaptam, mint becenevet, majd a pályázat kapcsán elgondolkodva nem is volt kérdés: én vagyok a "Törteli Tücsök” Az irodalom, a mesék világa mindig velem és bennem élt, verseimet tizenéves koromtól írom. A hagyományos versformák lassan ,az utóbbi időkben elindultak a modernebb kifejeződés felé, bár ez részemről nem tudatos. A biztatások ellenére a múlt évig csak a fióknak, aztán következett a fordulat. 2023.augusztus 03.-án 41 éves kapcsolat,38 évnyi házasság után meghalt a férjem, társam , másik szárnyam. Betegsége, majd az egyedüllét hónapjai olyan erővel szakították fel bennem az addig csendes, alkalmankénti írás folyamát, hogy nem tudom és nem is akarom magamnak megtartani . Hiszem, hogy segíthetnek a versek-köztük az enyémek is- azoknak, akik fájdalmas veszteségüket nem tudják...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Aki a szarkákat itatta

Pál (fiatalon Pali) egy átlagos, kedves, nem túl okos, de nem is túl buta fiatal volt, falujában azt egyetlen szőke hajú. Születésekor a rokonság a

Teljes bejegyzés »

Mi maradtunk egymásnak

Mi maradtunk egymásnak   Suhanó pillanatban, Álomban és valóságban; Izzó délutánban, És hideg éjszakában. Az élet sűrűjében, Elveszve szomorúan; Mosollyal szemedbe nézni, Szerelmesen boldogan. Régen

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

Elfelejtettük

Elfelejtettük, hogyan kell élni Elfelejtettük, miben kell hinni. Elfelejtettük, mi is a végzet. Mire rájöttünk, a szívünkkel is végzett. Csak pár év volt, ami eltelt,

Teljes bejegyzés »

Lírikusok imája

  Mint ahogy a tarka szirmokkal nyíló virágok között szálldogál A sárga napfényben dolgos, vígan zümmögő méhecske s katica, Mint ahogy a zöldellő lombkoronás tölgyesek

Teljes bejegyzés »

Alruhás bölcsek.

Álruhás bölcsek. Mióta világ a világ, bizony megesik, hogy bohócokból lesznek királyok. Könyörtelen elnyomó, dicső káosz, valóságos, igazi rémálmok. Bizony akad olyan, ki írásra adja

Teljes bejegyzés »