Sötétség útjain lopakodtok, Jégfalat emeltek szívek köré, Alattomos, ártó szándékotok Hálójába fontok mindent, mi szép. Fullánkjaitokról mérgező bájt Hintetek szerteszét, s hamis a hang, Hiába
– Szevasz, Miklóska! – állt meg egy idősödő férfi a négyszemélyes asztalnál egymagában falatozó fiatalember előtt. – Te vagy az, Imre bácsi? – A megszólított
Mily csodás e nap, mikor az alkony hívogat. A sötétség lángra kap, s vésszel egy angyal riogat. 0
A házak omladozó falai között sötét árnyak húzódtak meg, ahogy a nap utolsó sugarai eltűntek a horizont mögött. A város egyes részei elhagyatottak voltak, mintha
