Január 21-én, fél évvel az első alkalmat követően, újra részt vettem a transzgenerációs traumaoldáson. Egészen mostanáig tartott, hogy összeszedjem a gondolataimat. Persze, a múltkoriból tanulva,
Újra itt vagyok hát. Telve várakozással és izgalommal. Testemet a remegés járja át és tenni ellene mit sem tudok. Várom a pillanatot, amikor újra megláthatlak,
Ülök a stégen, nézem a vizet, Habcsók-fodrokat vet a felszín. Tetté érik az erő szívemben, Tekintetem a mélységbe visz. Mit látok ottan? Roncsolt múltamat, De
Néhány héttel ezelőtt, egy szombat estén összeültünk a barátainkkal. Régóta ismerjük egymást, de mostanában kevesebbet találkoztunk, így jó volt újra látni egymást. Mindannyiunk nagy örömére
A legszenvedélyesebb, legvadabb, mindent elsöprő szerelem kerített hatalmába. Most is érzem, ahogy a reggeli napsütésben egy apró fuvallat körülölel. Beleborzongok. Nem, nem azért, mert fázok.
