előadja: Zsoldos Árpád

jönnek .. az angyalok, le(sz)állnak… de nekem erre most nincs időm.
hisz szárnyalok,

egy zuhanó ablakpárkány alatt pihenek…
nyitva az ablak, hogy még ki lehessen nézni, hogy még be lehessen csukni. (a szemünket)
én csak pihenek… ülve zuhanok, hogy legyen időm felállni.
És akkor majd meg lehet beszélni, hogy ki kihez képest zuhant.

Van aki a csillagokat szereti látni, van akinek csillagokat szór a szeme.
mindkettőt ismerem. mindkettőnek éltem a fényében.
Ez nem szerelem! többről szól annál. ez csak én vagyok…
önmagam
nemtudom, hogy szomorúnak nevezzem, vagy csodálatosnak, hisz egyszerre ugyanaz.
És az a vicces, hogy ezért senkinek nem áll jogában lenézni!
úgy tudom, ma még lehetek aki akarok, lehet bár holnap már nem lehetek akárki.

István Csaba az Irodalmi Rádió szerzője. István Csaba nevet kaptam a római katolikus naptár időszámítása szerinti 1987. évben.…