Mint évődő, ifjú kamaszok,
úgy tapadtak össze:
Eleinte hevesen,
s ahogy hűl a víz,
langyul a szerelem.
Már csak a sietős csókok maradtak.
A lámpafénynél szemérmesen
egyre beljebb húzódnak a pohárba,
s ki eddig őket csak álmélkodva nézte,
Most egyre közelebb merészkedve,
beszippantja a szerelmeseket.
Így beteljesületlenül öletnének unos-untalan
ezek a nemes, kecses bullák?
Hogy létezhet halál,
ily perpetuum mobile-oknál,
kik a törvényt örökre megtartják:
Az anyag el soha nem vész,
nyelessen bár le a szülőágy.
Kihűlvén
a zöld és fehér csésze ölén
a pátoszból most ugrás a valóba;
Gőztől nedves orr és homlok:
a tea elfogyott.
Author: Potyó Katalin Borbála
Potyó Katalin Borbála az Irodalmi Rádió szerzője.2008 márciusában kezdtem írni. Az egyetem első évében.Első múzsám ki más lett volna, mint egy elérhetetlen, vagy annak hitt férfi. Azóta múzsák jöttek, mentek. Az egyetem véget ért. Az írás folytatódott. Olykor melankóliával, olykor boldogsággal fűszerezve.