Galambok szobrokra száradt nyoma,
romkocsmákban a művészet hona,
hídon, s alatta hömpölygő mocsok,
sárgán sikoltó vad villamosok.
Aluljáróban koldus kéreget,
jólfésült alak szidja az eget,
kismama csikkje sínek közt landol,
babakocsiban síró kalandor.
Piros lámpánál elzúgó mentő,
feloldozást ígérő teremtő,
kontúros vélemény a tűzfalon,
váltónál veszteglő üres vagon.
Hajnali idill a macskakövön:
valaki hangosan köp és köszön,
csurranó híg fény hideg árnyakon
tapogatózik részegen, vakon.
Author: Török Nándor
Török Nándor az Irodalmi Rádió legjobb szerzője 2017. cím birtokosa. 1965-ben születtem, a felvidéki Lelesz községből származom. Gimnáziumi tanulmányaimat Nagykaposon és Selmecbányán végeztem. 1989-ben szereztem kertészmérnöki diplomát Budapesten. Azóta itt élek. Első verseimet az egyetemi évek alatt írtam, majd kb. 20 év szünet után, 2010-ben újra az írás felé fordultam. Elég későn kezdtem publikálni. Nyomtatásban 2015-től jelentek meg írásaim az Agria irodalmi folyóiratban, a Magyar Múzsában, a Napútban, a Hetedikben, a KisLantban, a Kaptárkövekben, a Régióban (Szlovákia) és számos antológiában. A különböző online irodalmi lapokban, pályázatokon is próbálok legjobb tudásom szerint jelen lenni. 2017-ben elnyertem az Irodalmi Rádió legjobb szerzője díjat és a Természet Poétája címet. Az OMLIT pályázatán Mécs Lászó Irodalmi Díj: 2.hely, Az Év verse: 2.hely 2018. OMLIT Igazgyöngy pályázat: 1.hely, Az utolsó olvasóért pályázat: 1.hely 2019-ben az IR pályázatán az Év mérnök költője pályázat 1.hely, a Természet Poétája pályázat: 2.hely A Magyar Irodalomtörténeti Társaság Líra Különdíj, 2019. A Napút...
