/haiku porszemekkel/
Húsba markoló
fájdalom,fáj dalom,
inkább zokogás.
Jajj kiáltások,
némán sikoltó szájak,
senki sem hallja.
Fulladt levegő,
elfásult embertömeg.
Nyissál ablakot!
Szürreális kép,
brutális egészségügy,
érdektelenség.
Vér,mocsok,mocskok,
két betű,fehér köpeny,
többségük Isten?
Fogam szorítom,
forrongó indulatok,
lüktető erek.
Megdobnak kővel,
lelkem sárba tiporva,
téglát keresek.
Gubozó bábok,
határtalan a határ,
Nem jól van ez így!
Author: Mitiner Mária
Mitiner Mária az Irodalmi Rádió szerzője. Tamásné Mitiner Mária vagyok, egy jászsági kis faluban élek. Férjemmel fiatal korunk óta kitartunk egymás mellett, valóban jóban és rosszban is. Két nagy lány édesanyja vagyok. Vendéglátósként saját kis vendéglátós egységünket vezetem. Gyerekként írogattam verseket, majd nagyon sokáig kimaradt ez az életemből. 2012-ben egy nagy betegség után jött a késztetés, hogy nekem újra írnom kell! Gyógyszer kiegészítőként, depresszió ellen, és saját magam s agyam frissen tartása érdekében azóta gyűlnek verseim, novelláim. Kitartó harcos típus vagyok. Realista őszinte emberként élem az életet. Nagy örömömre verses mesém a Garbo Kiadó által hirdetett pályázaton bekerült az antológiájukba. Jó pár darab versem, egy-két novellám pedig Holnap Magazinos antológiákban kapott helyet. A saját verses illetve mesés könyv lenne a távolabbi célom. Megemlíteném még másik nagy kedvencemet, mely az írás mellett nagyon fontos része napjaimnak. A népdalkör - melynek alakulása óta "oszlopos" tagja vagyok. A népdalok, az együtt éneklés, a népzene szintén nagyon közel áll a szívemhez. Most pedig azt remélem, hogy az itteni társaságban is jól fogom érezni magam, és tanulni tudok a tapasztaltabb tollforgatóktól. Saját négy sorosommal zárom bemutatkozásomat. "Szikraként kipattant gondolatok parázs terhétől roskadozom, Leírt sorok... - mint az áldozatok, hevernek szenes papíromon."
