Az ember

A gondolatok partján jártam, hol az esőben egy dalt láttam. Álmodozó kanári-cseppek lassan a nap felé kerengtek, s édes táncuk halmain át felderengett egy régmúlt világ. Régi váron régi torony, kalapjában bagoly-korom, lábainál tengeri-óceán, felette a csendes-óceán. Hogy ablaki mily fehérek, s szemiben a könnyek miért kékek, nem tudja csak a holló, melynek karmában üres korsó. Halmain a tengerinek, öreg szemek szenvedik meg, ahogy a torony-ország lábainál béka-gidák heverésznek. Hatalmas szemük a hollót lesi, amint korsójával az eget szeli. El-eltéved, vissza-visszafordul, karmaiból a korsó kifordul, s súlyos terhével a földre hull. Kiröppen belőle a megannyi semmi, rég tudjuk, az embert rejti. Ki hosszú végtelen álmok után, végre ismét síkraszáll, s vérözön tengerében romlott búzát kaszál. Némely gyermek, ha éri, elfut előle mert féli. S ő gondolkodni mégis rest, s nem fáj neki a sok kis test. Ezt teremtették az évszázadok, békés-bolond új világot.

De lesz még egyszer béke e földön, ezen a hatalmas elnyújtott gömbön. Mikor végre megboldogul a rémálom, és a tenger színén az eget látom, hova egyként csorog minden patak, s a pax domini örökké fennmarad.

Tóth Zoltán
Author: Tóth Zoltán

Tóth Zoltán az Irodalmi Rádió szerzője. Kereső vagyok. Keresem azokat az apró részleteket, amik bármely művet elgondolkodtatóvá tesznek. Azokat az apró mozzanatokat, gondolatokat, helyzeteket, találkozásokat és megoldásokat keresem, amelyek napokkal, hetekkel, hónapokkal, évtizedekkel egy mű elolvasása után azt a bizonyos „Aha!” felismerést keltik. Tisztelem azokat, akik zsigerből képesek ilyen műveket írni és becsülöm azokat, akik törekszenek erre. Ezzel próbálkozom én is. Gyakran a leglehetetlenebb élethelyzetekben engedem a gondolatoknak, hogy szabadon cikázzanak, alkossanak és mozizzanak. S a leglehetetlenebb helyzetekben alkotott gondolathalmazok teremtik meg a legérdekesebb meséket. A történeteket a végtelenről. Így meséltem régen és így mesélek ma is, kedvtelésből, hobbiból, a történeteket kérésre és a meséket, mert el akarják mondani magukat. Ez vagyok én, egy kis mese, egy kis valóság, egy kis álmodozás. Tóth Zoltán vagyok, mesemondó, történetíró, álmodozó.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

31 − 25 =

Rózsa Iván: Messze még…

Rózsa Iván: Messze még… Új név ajtódon? De még erőd teljében, Messze még talán… Budakalász, 2024. március 27. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Bölcs nyugalom

Rózsa Iván: Bölcs nyugalom Olvadó a szív: Agg szentimentalizmus? Bölcsek nyugalma… Budakalász, 2024. március 27. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett,

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Örök tavasz

Rózsa Iván: Örök tavasz Elszállt ifjúság: Hol van már, tavalyi hó? Már rég elolvadt… Budakalász, 2024. március 27. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Cseresznyefa alatt

Rózsa Iván: Cseresznyefa alatt Fellázad a szél, Öreg szamuráj mereng: Hószirom hull rá. Budakalász, 2024. március 27. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi Rádió

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Csatt!

Rózsa Iván: Csatt! Csettintek egyet: Így szállt el hatvanöt év… Mennyi marad még? Budakalász, 2024. március 27. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi Rádió

Teljes bejegyzés »