Talán az Isten

Tegnap arra gondoltam
Hogy csaknem
Majd meghaltam
Volt ott egy mélység
Úgy húzott
Vállam fölött
A szél zúgott
Ihletnek elég volt
Volna ennyi
De témában nem
Lehet továbbmenni
Kívántam dalt
Kívántam ritmust
Van e ki helyen
Oltja a rigmust
Zenévé válik
Mégis minden
Rajtam kívül
Talán az Isten….

Fenes Tibor
Author: Fenes Tibor

Fenes Tibor az Irodalmi Rádió szerzője. Ezt írták rólam, meg egy kicsit én is: 1969-ben Salgótarjánban született, négy évig tanult az egri tanárképző főiskolán, majd Budapestre költözött, és azóta is a fővárosban él. Időközben elvégezte az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar és történelem szakát is. Fenes Tibor életében együtt jár az irodalom és a zene: a Nulladik Változat zenekar frontembereként hétalbumnyi szöveget szerzett, ám (az ő megfogalmazásában) maradt egy vonulata az írásainak, amire mondható: ezek versek, s elkezdte őket Fordítások semmiből cím alatt összerendezni. A negyedik ikszbe lépve azt vallja, hogy „elkezdünk megokosodni, és lázadó költőkből önmagunkat dokumentáló prózaírók leszünk, meg egy kicsit büszkék is vagyunk, hogy életben maradtunk, és megmagyarázhatjuk a világot”. Ennek lenyomatát az Álom-forgató-könyvek című pszichonovellás-kollekciója tartalmazza. Jó ideje publikál A Pad folyóiratban, az Irodalmi Rádió munkatársa is, és számos felolvasói performance nélkülözhetetlen szereplője. NET-formátumban olvasható-nézhető az F. kapitány lenn a téren c. novella képes változata is (Huczek Zoltán képeivel). Ahogy fogalmaz: „Az írás problémáját inkább én szeretném megoldani, semmint hogy az oldjon meg engem!” Bemutatkozása és művei előző weboldalunkon: https://www.irodalmiradio.hu/fenestibor.html

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Veled átélni

Veled átélni   Veled akarom átélni, A szürke hétköznapokat; Sétálni, vagy csak ülni egy padon, És nevetni nagyokat. Boldognak lenni, Csak veled szeretnék; Mindent, amit

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

Így tanultam

Menni, menni, visszanézni. Sosem szólni, csak remélni. Mindig újra megpróbálni, sosem bukni, csak felállni.   Mindig kérni, nem elvenni. Hogyha más kér, akkor adni. Nem

Teljes bejegyzés »

Mikor majd szemembe nézel

Ha majd eljő a pillanat,  mikor mélyen a szemembe nézel,  szám többé már nem nyílik szóra.  Bezárul szótlan.  Ez nekem elég lesz, mindent jelent majd,  tőled többet

Teljes bejegyzés »

Hírösszefoglaló – 2026. május 1.

Kedves Olvasóink! Az alábbi bejegyzésben számolunk be elmúlt másfél havi munkánk eredményeiről, legutóbb megjelent új könyveinkről, tavaszi pályázatunk végeredményéről, közzétett hanganyagainkról és videóinkról, ill. szeretettel

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Bencze Margit

Rózsaszín muskátli

Nagyon szeretem a virágokat. A rajongásomat irántuk drága édesanyámnak köszönhetem, aki talán még nálam is jobban imádta őket. Hajdanán vidéki családi házunk virágoskertje a legszebb

Teljes bejegyzés »

A NŐ

Kislány, anya, hölgy vagy mama. Egy szóval a nagybetűs NŐ. Gyengéd lélek, kedves mosoly. A föld felett, hopp, libbenő. Nélkülük hát lenne élet? Vigaszt férfi

Teljes bejegyzés »