Talán az Isten

Tegnap arra gondoltam
Hogy csaknem
Majd meghaltam
Volt ott egy mélység
Úgy húzott
Vállam fölött
A szél zúgott
Ihletnek elég volt
Volna ennyi
De témában nem
Lehet továbbmenni
Kívántam dalt
Kívántam ritmust
Van e ki helyen
Oltja a rigmust
Zenévé válik
Mégis minden
Rajtam kívül
Talán az Isten….

Fenes Tibor
Author: Fenes Tibor

Fenes Tibor az Irodalmi Rádió szerzője. Ezt írták rólam, meg egy kicsit én is: 1969-ben Salgótarjánban született, négy évig tanult az egri tanárképző főiskolán, majd Budapestre költözött, és azóta is a fővárosban él. Időközben elvégezte az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar és történelem szakát is. Fenes Tibor életében együtt jár az irodalom és a zene: a Nulladik Változat zenekar frontembereként hétalbumnyi szöveget szerzett, ám (az ő megfogalmazásában) maradt egy vonulata az írásainak, amire mondható: ezek versek, s elkezdte őket Fordítások semmiből cím alatt összerendezni. A negyedik ikszbe lépve azt vallja, hogy „elkezdünk megokosodni, és lázadó költőkből önmagunkat dokumentáló prózaírók leszünk, meg egy kicsit büszkék is vagyunk, hogy életben maradtunk, és megmagyarázhatjuk a világot”. Ennek lenyomatát az Álom-forgató-könyvek című pszichonovellás-kollekciója tartalmazza. Jó ideje publikál A Pad folyóiratban, az Irodalmi Rádió munkatársa is, és számos felolvasói performance nélkülözhetetlen szereplője. NET-formátumban olvasható-nézhető az F. kapitány lenn a téren c. novella képes változata is (Huczek Zoltán képeivel). Ahogy fogalmaz: „Az írás problémáját inkább én szeretném megoldani, semmint hogy az oldjon meg engem!” Bemutatkozása és művei előző weboldalunkon: https://www.irodalmiradio.hu/fenestibor.html

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Mintha…

A költő, mintha tán mondana valamit… Megáll némán múltjának romjain, És hintázik a székkel… mégsem felejt. Tudja, nem álom,volt. Igenis valódi. Szólítja az ifjút, ki

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

Ki ez a gyerek?

Döbbenet! Ki itt ez a gyerek? Valaki kicserélte emberek! Az enyém még egész kicsi, szalmaszőke, enyhén pufi. Ez meg itt, aki feleselt, borotválkozik, mert szakálla

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Mészáros Csaba

Az öreg zsebóra

Régi zsebóra lapul a fiók mélyén, kopott fedelén már az évek csendje ül, megállt már réges-rég, de bennem ketyegvén, minden elveszett délutánon felderül. Apám kezén

Teljes bejegyzés »

Fényre várva

Csendes volt a reggel. Ott ült a város felett. A csendbe belegyalogoltak sétálni vitt kutyák: nagyméltóságúak és borzos kis ölebek.   Kis tappancsaikra felkapaszkodtak az

Teljes bejegyzés »
Versek
Mészáros Csaba

Csendélet a szivarfák alatt

Szivarfák árnyán szunnyad a fény, aranyló porban csillan a mély. Két szív, mint sodródó őszi levél, megállt a szélben, egymáshoz ér. A nap perzsel, de

Teljes bejegyzés »