Talán az Isten

Tegnap arra gondoltam
Hogy csaknem
Majd meghaltam
Volt ott egy mélység
Úgy húzott
Vállam fölött
A szél zúgott
Ihletnek elég volt
Volna ennyi
De témában nem
Lehet továbbmenni
Kívántam dalt
Kívántam ritmust
Van e ki helyen
Oltja a rigmust
Zenévé válik
Mégis minden
Rajtam kívül
Talán az Isten….

Fenes Tibor
Author: Fenes Tibor

Fenes Tibor az Irodalmi Rádió szerzője. Ezt írták rólam, meg egy kicsit én is: 1969-ben Salgótarjánban született, négy évig tanult az egri tanárképző főiskolán, majd Budapestre költözött, és azóta is a fővárosban él. Időközben elvégezte az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar és történelem szakát is. Fenes Tibor életében együtt jár az irodalom és a zene: a Nulladik Változat zenekar frontembereként hétalbumnyi szöveget szerzett, ám (az ő megfogalmazásában) maradt egy vonulata az írásainak, amire mondható: ezek versek, s elkezdte őket Fordítások semmiből cím alatt összerendezni. A negyedik ikszbe lépve azt vallja, hogy „elkezdünk megokosodni, és lázadó költőkből önmagunkat dokumentáló prózaírók leszünk, meg egy kicsit büszkék is vagyunk, hogy életben maradtunk, és megmagyarázhatjuk a világot”. Ennek lenyomatát az Álom-forgató-könyvek című pszichonovellás-kollekciója tartalmazza. Jó ideje publikál A Pad folyóiratban, az Irodalmi Rádió munkatársa is, és számos felolvasói performance nélkülözhetetlen szereplője. NET-formátumban olvasható-nézhető az F. kapitány lenn a téren c. novella képes változata is (Huczek Zoltán képeivel). Ahogy fogalmaz: „Az írás problémáját inkább én szeretném megoldani, semmint hogy az oldjon meg engem!” Bemutatkozása és művei előző weboldalunkon: https://www.irodalmiradio.hu/fenestibor.html

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

47 LETTEM

  47 LETTEM   Gördülnek az évek, benne sok szép álom, Mindenki másnak ugyanezt kívánom! Megélt fiatalkor… néha megdermedek.. Köszönöm Istenem, ezt a negyvenhetet!  

Teljes bejegyzés »

ÉLED BENNED

ÉLED BENNED Szédülök betegség csóktól, félve nyíló virágoktól. Illatuk vár, – szerelemre, langyos hajnal kegyelemre.   Vonyít bennem, – élni akarás, lassan száradok, – farakás.

Teljes bejegyzés »

Lesz-e még…

  A végtelenül távoli múltban (vagy talán álom volt csupán?), volt egy kis négy-évszakos ország, az én hazám. Világot tisztító, hosszú, fehér telek után langy

Teljes bejegyzés »

Örvény

Szitakötő ül a nádon, a messzi, üres határon. mozdulatlan, némán vár, ajkán néma fohász száll. hangtalan dal mély szava, könny, kötél, sár s a mély

Teljes bejegyzés »

Mit gondolók

Azt mondod, nemsoká felszabadítanak. De én mindig szerettem az apró, világos cellát. Szeretem a simára csiszolt köveket, amik meghallgatják minden gondolatom, de még jobban szeretem

Teljes bejegyzés »