Rögmama

Fiatalember vagyok, időnként már rám szólnak, miért hagyom meg az orrom alatt azt a bánatos pár fekete szálat, mert csak öregít és olyan bánatossá tesz. Már húsz éve a városban lakunk, és már megismertem távoli mesés helyeket, ahol több torony van, mint az én kis északi bányavárosomban, ahol csak a gyárkémények hágnák az eget, ha az a füst bármit is megtermékenyítene.
Már katona is voltam, bár nem vittek minket semmilyen frontra, két kihelyezést megéltem a Dunán, egyszer az utolsó pillanatban rántottak ki a vízből, mikor géppuskám beakadt a ponton szegélyébe, s a hajók már húzták a hidat a sodor közepébe.
Szóval lenne mire büszkének is lennem, mert gitáron írtam pár dalt, a színpadot is koptatom, s ha néha lecsúszik több pohár, tán vidám s kedves cimborának is gondolhatnának, aki csak néha kötekedik, azt is jókedvéből. Bánatot, ha ismerek, még mindig ott csillog a szem mélyén a nevetés, nem is tudom, hogy enyém az egész jövendő. S ha már táncolok a lányokkal, eszembe sem jutna meggyűrűzni valamelyiket, pedig valahol tudományos megfigyelés vagyok nekik én is, s néha meglepődnek, mi rejlik a sötét elfedő ruhák alatt.
De itt falun mégiscsak az a pirulós szőke gyerek vagyok, aki voltam, itt nem hatnak „messzevidékes” bűbájok, a fordulatnál feszület áll, s a mellett mindig el kell menni. Nem veted meg a keresztet. Táskádban üres doboz s egy könyv, sütemény lesz az egyikben, a másikban versek, miket még nem annyira értek, de büszkén forgatom a buszon, lássák, megvolt József Attila, Ady, ez most Kosztolányi. Élet és halál, valami találó cím, ennél nyomatékosabb talán csak az lehetne, Én-az Isten.
-Már megint könyv-morogja mamám-, sétálj inkább a kertben, nézd, a sok növény kihajt, a szőlőből hamarost bor lesz s te csak árnyas tornácon csöndben kinyitott lapokba lógatod fejed. Déli lejtőnket oly vidáman süti a nap, csillog valahány aranyrög, gazdagok leszünk maholnap. Jó szokásához híven meztélláb tapodja a földet már hetven éve, talpa megvastagodott az anyaföldön, melyet kérgesre taposott. Villan a szellem az agyamban, most valami szépet mondok, hogy büszke legyen rám, a messzire szakadt tollforgatóra.
– Mama lába is már olyan, mint a rög. Barna, erős, de mégis elporlik, mama is már olvad vissza a természetbe. Ahonnan jött oda, eggyé lesz vele, maga a kert, a táj, gyümölcsöt adó fák nőnek rajta, s később is mindent táplál.
– Mit csinálok én, édes fiam?- felháborodás és sértődés a hangban.
– Olvad vissza…
– Olvadjon, aki akar, na gyorsan add a dobozod, rakom a süteményt, na máskor csak akkor gyere, ha nem ilyen összevissza mindenféléket mondasz, nem olvadok én sehova…
Megy a léghajóm. A kapuig kikísér, de alig int utánam, már emelkedek, s látom, hogy fordul, s barna kendőjét, akár az egész tájat, magára húzza.

Fenes Tibor
Author: Fenes Tibor

Fenes Tibor az Irodalmi Rádió szerzője. Ezt írták rólam, meg egy kicsit én is: 1969-ben Salgótarjánban született, négy évig tanult az egri tanárképző főiskolán, majd Budapestre költözött, és azóta is a fővárosban él. Időközben elvégezte az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar és történelem szakát is. Fenes Tibor életében együtt jár az irodalom és a zene: a Nulladik Változat zenekar frontembereként hétalbumnyi szöveget szerzett, ám (az ő megfogalmazásában) maradt egy vonulata az írásainak, amire mondható: ezek versek, s elkezdte őket Fordítások semmiből cím alatt összerendezni. A negyedik ikszbe lépve azt vallja, hogy „elkezdünk megokosodni, és lázadó költőkből önmagunkat dokumentáló prózaírók leszünk, meg egy kicsit büszkék is vagyunk, hogy életben maradtunk, és megmagyarázhatjuk a világot”. Ennek lenyomatát az Álom-forgató-könyvek című pszichonovellás-kollekciója tartalmazza. Jó ideje publikál A Pad folyóiratban, az Irodalmi Rádió munkatársa is, és számos felolvasói performance nélkülözhetetlen szereplője. NET-formátumban olvasható-nézhető az F. kapitány lenn a téren c. novella képes változata is (Huczek Zoltán képeivel). Ahogy fogalmaz: „Az írás problémáját inkább én szeretném megoldani, semmint hogy az oldjon meg engem!” Bemutatkozása és művei előző weboldalunkon: https://www.irodalmiradio.hu/fenestibor.html

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Megjegyezhetetlen PIN kód

Szar érzés amikor nem veszed fel, Mert nincs bekapcsolva a neted, A PIN kódod pedig sose jegyzed meg, Minden bekapcsolásnál elfelejted.   Tudom, hogy dolgod

Teljes bejegyzés »
Versek
Halászné Magyar Márta

Valentin-nap van

    Halászné Magyar Márta Valentin-nap van Valentin-nap van, vagy a naptár téved? Ajándék árus ma milliót markol? Virágból van választék olyankor, e nap jó,

Teljes bejegyzés »

Szerelem és egyéb jelenségek                                 „bolondos verzió” A szerelem nem mindig komoly, néha olyan, mint egy jó vicc – egy csók, amitől leesik az állam,

Teljes bejegyzés »

Szerelem és egyéb jelenségek                                 „fiatal szerelem, szenvedéllyel” A szerelem mikor még meg sem érintettél, de már éget a vágy – mintha minden részem téged

Teljes bejegyzés »

Szerelem és egyéb jelenségek                                 „vágy és vonzalom” A szerelem nem mindig csendes ölelés, néha vad, lángoló vágy, amely más karokban keres új testet, más

Teljes bejegyzés »

Szerelem

Szerelem és egyéb jelenségek                                  „eksztázis és összetörtség” A szerelem – vad tűz, amely fellobant egy pillanat alatt, s ha nem vigyázunk, porrá éget mindent.

Teljes bejegyzés »