Szavalóverseny 2016. – Bajor Olivér

bajoroliverBajor Olivér
Budapest
született: 2002.

(Szavazni az oldal alján, a hangfelvételek és az alkotások szövege után lehet a tetszik gomb megnyomásával.)

Paul Villiard: Tudakozó

Nagyon pici voltam még. amikor a környéken az elsők között bevezettettük a telefont. Jól emlékszem a lépcső alján a falra szerelt, politúrozott tölgyfadobozra. A doboz oldalán függött a fényes fekete hallgató. Még a számára is emlékszem: 105. Persze nem értem fel a készülékig, de mindig izgatottan füleltem, valahányszor édesanyám használta. Egyszer fölemelt, hogy beszélhessek a papával, aki üzleti úton járt. Még olyan csodát! Aztán fölfedeztem, hogy valahol abban a boszorkányos szerkezetben egy különleges lény lakik – Tudakozónak hívják, és egyszerűen nincs olyan, amit ne tudna. A mama bárkinek a telefonszámát megkérdezhette tőle; ha pedig megállt az óránk, Tudakozó nyomban közölte a pontos időt. Első személyes élményemre a doboz szellemével akkor tettem szert, amikor anyám látogatóba ment a szomszédba. A szerszámosládával játszadoztam az alagsorban, és a kalapáccsal rácsaptam az ujjamra. Iszonyúan fájt, de nem nagyon láttam értelmét, hogy sírjak, hiszen senki sincs itthon, aki sajnálhatna. Lüktető ujjamat szopogatva ténferegtem a házban, végül az emeleti lépcsőhöz értem. A telefon! Berohantam a szalonba a zsámolyért, és a lépcsőhöz vonszoltam. Felmásztam rá, leakasztottam a kagylót, és a fülemhez tartottam.
– Tudakozót kérem – próbáltam a fejem fölött a dobozból kiálló tölcsérbe beszélni.
Egy-két kattanás után vékonyka hang szólt a fülembe.
– Tudakozó!
– Megütöttem az uh uh ujjam! – bömböltem a telefonba. Könnyeim készségesen potyogni kezdtek, hiszen már szereztem hallgatóságot.
– Anyukád nincs otthon? – hallatszott a kérdés.
– Egyedül vagyok – hüppögtem.
– Vérzik az ujjad?
– Nem – feleltem. – Ráütöttem a kalapáccsal, és fáj.
– Ki tudod nyitni a jégszekrényt?
Azt feleltem, hogy ki.
– Akkor törj le egy darab jeget, és nyomd az ujjadra! Az elmulasztja a fájdalmat. De vigyázz a jégcsákánnyal! – figyelmeztetett a női hang. – És ne sírj! Minden rendbe jön.
Ettől kezdve az égvilágon mindenért Tudakozóhoz fordultam. Ha nem boldogultam a földrajzleckével, tőle megtudtam, hol található Philadelphia, meg az Orinoco – az a vadregényes folyó, amit majd földerítek, ha megnövök. Segített a számtanban, sőt azt is elárulta, hogy a mókus, amelyet előző nap fogtam a parkban, gyümölcsöt és olajos magvakat eszik. Aztán meghalt Petey, a kanárink. Felhívtam Tudakozót, és közöltem vele a gyászhírt. Meghallgatott, és vigasztalni próbált, ahogy a felnőttek szokták a gyerekekkel. De én nem hagytam: Miért van az, hogy egy madárka olyan gyönyörűen énekel, és felvidítja az egész családot, a végén mégsem marad belőle más, csak egy tollkupac égnek meredő lábbal a kalitka fenekén?
A hang átérezhette mély megindultságomat, mert csendesen így szólt;
– Jegyezd meg, Paul, létezik egy másik világ, ahol énekelni lehet.
Ettől valahogy megkönnyebbültem. Egy másik alkalommal ismét telefonáltam.
– Tudakozó – jelentkezett be a már ismerős hang.
– Hogy írják azt, hogy javít?
– Javít? Hosszú í-vel.
Ebben a pillanatban a nővérem, aki ördögi élvezetet lelt az ijesztgetésemben, vérfagyasztó sikollyal nekem ugrott a lépcsőről:
– Huúúú!
Leestem a zsámolyról, tövestül kitépve a zsinórt a dobozból. Mindketten halálra rémültünk. Tudakozó elnémult, s nem voltam biztos benne, hogy nem sérült-e meg, amikor leszakítottam a hallgatót.
Perceken belül egy férfi jelent meg a tornácunkon.
– Telefonszerelő vagyok. Az utcában dolgoztam, amikor a központ jelezte, hogy valami gond van ezzel a számmal. Mi történt? – nyúlt a kezemben szorongatott hallgató után.
Elmeséltem neki.
– Ő, ezt egy-két perc alatt rendbe hozzuk.
Kinyitotta a telefonszekrényt, melyből tekercsek és huzalok kusza tömege tűnt elő, egy kicsit matatott a zsinór végével, finom csavarhúzóval megigazított valamit. Néhányszor meghúzogatta a villát, majd beleszólt a mikrofonba.
– Halló, itt Pete. A 105-ösnél minden rendben. A nővére megijesztette a kisfiút, és kirántotta a zsinórt a dobozból.
Helyére akasztotta a hallgatót, megpaskolta a fejemet, és távozott. Mindez egy Csendes-óceánhoz közeli kisvárosban történt. Kilencéves koromban aztán átköltöztünk az ország túlsó végébe, Bostonba, s én hirtelen elvesztettem segítő angyalomat. Tudakozó számomra összenőtt azzal a régi fadobozzal, eszembe sem jutott, hogy az előszobái kisasztalon álló formás, új készülékkel próbálkozzam. Mégis, ahogy lassan kamaszodni kezdtem, a gyermekkori távbeszélgetések emléke velem maradt; az értetlenség és elbizonytalanodás pillanataiban gyakran felidéztem azt a megnyugtatóan derűs hangot, amely bejelentkezett, ha Tudakozót kértem, és mindig megadta a helyes választ. Most már tudtam értékelni türelmét és megértő jóságát, hogy nem sajnálta arra a kisfiúra fecsérelni az idejét. Néhány évvel később ismét nyugatra vezetett az utam: egyetemre mentem. Seattle-ben szállt le a gép, másfél órát kellett várnom a csatlakozásra, ebből körülbelül tizenöt percet nővéremmel telefonáltam, aki immár ott élt, mint boldog feleség és anya. A beszélgetés végeztével szinte gépiesen szülővárosom telefonközpontját tárcsáztam és a tudakozót kértem. Csodák csodája, kisvártatva ismét a jól ismert cérnahang szólalt meg:
– Tudakozó!
Nem készültem a dologra, egyszerre a saját hangomat hallottam:
– Tessék mondani, hogy írják azt, hogy javít?
Hosszú szünet következett, majd megérkezett az elérzékenyült válasz:
– Gondolom, az ujja meggyógyult mostanára.
– Tehát tényleg maga az – nevettem. – Ha tudná, milyen sokat jelentett nekem annak idején!
– Ha tudná, hogy maga milyen sokat jelentett nekem annak idején! – viszonozta Tudakozó. – Nekem nem lehetett gyerekem, és alig vártam a hívásait. Ugye, ostobán hangzik?
Cseppet sem hangzott ostobán, de nem mondtam neki. Inkább arról beszéltem, mennyit gondoltam rá az évek során, s megkérdeztem, felhívhatom-e újra, ha az első félév végén visszajövök látogatóba a nővéremhez.
– Persze! Csak kérje Sallyt!
– Akkor viszonthallásra, Sally – köszöntem el. Furcsán hangzott, hogy Tudakozónak neve van. – Ha összefutnék egy mókussal, megmondom neki, hogy gyümölcsöt és olajos magvakat egyen.
– Okvetlenül! Remélem, előbb-utóbb eljut az Orinocóhoz is. Hát akkor minden jót!
Alig három hónap múlva ismét a seattle-i reptéren voltam. Másik hang jelentkezett:
– Tudakozó!
Sallyt kértem.
– Maga a barátja?
– Igen, régi barátja vagyok.
– Sajnálom, hogy tőlem kell megtudnia. Sally az utóbbi években csak félállásban dolgozott nálunk, a betegsége miatt, öt hete meghalt – közölte a hang. – Várjon, még ne tegye le! Nem azt mondta, hogy Villiardnak hívják?
– De Igen.
– Sally üzenetet hagyott magának. Le is írta.
– Beolvasná? – kértem, de szinte előre tudtam, mi következik.
– Itt van, hallgassa: ,,Mondjátok meg neki, hogy szerintem még mindig létezik egy másik világ, ahol énekelni lehet. Érteni fogja.”
Megköszöntem, és letettem a kagylót. Valóban értettem Sally üzenetét.

Valerie Cox: A süteménytolvaj

asutemenytolvaj

A tetszik gomb megnyomásával tudsz Bajor Olivér produkciójára szavazni:

Zsoldos Árpád és Adrienn
Author: Zsoldos Árpád és Adrienn

Zsoldos Árpád és Adrienn vagyunk, férj és feleség.Miskolci házaspárként vezetjük és szerkesztjük az Irodalmi Rádiót. Életünk és hivatásunk, hogy alkotóinknak minél több és minél színvonalasabb megszólalási, megjelenési lehetőséget teremtsünk. A cél elérése érdekében készítjük rádióműsorainkat, hangzó és nyomtatott kiadványainkat, elektronikus köteteinket és galériáinkat. Szerzőinknek segítünk kötetük kiadásában, a teljes kiadási folyamatot elvégezzük nyomdai és értékesítő partnereink segítségével. Rendszeresen írunk ki irodalmi pályázatokat és nagy hangsúlyt fektetünk a közösség személyes találkozására is, ezért szervezzük felolvasóestjeinket, nyári táborunkat, születésnapi rendezvényünket. Vállaljuk irodalmi és kulturális események, szavalóversenyek, könyvbemutatók megszervezését és lebonyolítását is. Nyitott közösségként mindig várjuk új alkotók (írók, költők, képzőművészek, előadók) jelentkezését is. Elérhetőségeink: ímélcímek: zsoldos.adrienn@irodalmiradio.hu; zsoldos.arpad@irodalmiradio.hutelefon: 70/616-7583; 70/616-8684 2019-ben a Médiapiac című szakmai lapban jelent meg rólunk egy cikk Sárközi László tollából:http://www.mediapiac.com/mediapiac/Meltokeppen-es-minosegben/114251/ English version: The editors, led by the husband-and-wife team of Árpád and Adrienn Zsoldos, have been championing contemporary Hungarian authors for 18 years. In addition to their radio programmes, they also publish audio books, e-books, anthologies and self-published works. They arrange book readings, book launches and literature workshops, and they regularly hold competitions too. It is an open community that anyone who writes literature in Hungarian can join.    

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

10 válasz

  1. Szia Kedves Olivér!

    Nagyon tettszett mind két történet! nagy tehetség vagy, én máskor is szívesen vennék ilyen jó kis történeteket.

    Ügyes vagy!

    Gratulálok!!

    Üdv Ibolya

  2. Gratulálok:Mindkét történet nagyon szép,gyönyörűen adtad elő.Bár mindenki ilyen szépen tagoltan beszélne és így is őrizné a magyar nyelv szépségét! További sok sikert!
    Üdvözlettel:Komoróczy Márta néni

  3. Kedves Olivér!

    Jó választás volt mind a két szöveg, és a felolvasás is szépen sikerült!

    Remélem sokan meghallgatják!

    Hamarosan találkozunk:)

    Üdv,

    V

  4. Gratulálunk, ügyes vagy!
    Szeretnénk, ha Te nyernéd a versenyt!!!!
    Szorítunk, hogy igy legyen.
    Üdv. Sztasák Andrea

  5. Kedves Olivér!

    Gratulálok, nagyon szép és tanulságos történeteket választottál! Jó lenne, ha sokan hallanák!

    Szeretettel üdvözöllek: Keszléri Erzsébet

  6. Köszönöm Olivér, élmény volt hallgatni!

    Ügyes leszel, bár nyilván a műfaj legnehezebbje — szerintem — hogy igyekezz úgy mondani a szöveget, mintha azok a saját szavaid lennének, amiket éppen akkor fogalmazol meg.

    Nagyon szépen olvasol, a mai 14 évesek szerintem már a szövegértésnél elvéreznének.

    Köszönöm, hogy meghallgathattam 🙂

  7. Kedves Olivér!

    Nagyon tehetséges vagy! Folytasd ugyanilyen magas színvonalon, mint itt, ès biztosan meglesz az eredmènye!

    Nagyon sok sikert kívánok Neked a továbbiakban!

    Hörömpöli Márk

  8. Olivér….. te beteg vagy marmint jo értelemben 😀 Am gratu csak így tovabb :DDD remelem megnyered oszt cs :DDDDd

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Virágok

Edit Szabó : Virágok “Virágok, szép virágaim, Be kedvesek vagytok nekem !” mikor kinyíltok, álmaim kertjében ragyog színetek. Kora tavasz hoz indulót, melyet követ minden

Teljes bejegyzés »

kártékony

szeretett engem mamám onnan tudom hogy bár csak a hasznosat kedvelte mégis sütött-főzött rám ha nála nyaraltam kecske nyulak tyúkok veteményes voltak a büszkeségei a

Teljes bejegyzés »

Szól a hegedűm

Edit Szabó : Szól a hegedűm “Hegedülnek,szépen muzsikálnak,” Leány áll a fények sugarában, hosszú ruha fedi a termetét, pódiumon csak ő lesz a vendég! .

Teljes bejegyzés »

Mormolt, halk szavak…

Bánatosan mormolt, nyájas, halk szavak, Viharban is repülnek a madarak… Siránkozó lőrések vágyják a harcot, Én mikor vághatok csodálkozó arcot? Sokan várjuk, eljön az idén

Teljes bejegyzés »

Haladásban fékeződő élet

Hétköznapi pszichológia… a lét csapdájában. (Senrjon) Járvány még nem múlt végleg, De pluszban már van egy háború. Harc dúl egy hete… * (Senrjú) Lesz cudar

Teljes bejegyzés »