Porszemcsének pihe súlya,
nyári odvas szél, ha fújja,
kavarogva nyöszörög,
fűben boszorkánykörök.
Földben féreg, ha rág vadul,
valami lenn elszabadul,
fagyökérben fa fájdalma,
lombja között sír az alma.
Fönn az égen pacsirta száll,
lucernásban, aki kaszál
szemében a szalmakalap,
a vas hegyén villog a Nap.
Napot felhő, ha takarja,
a Föld összes szürke varja,
károgásuk mennydörgés,
villámfényes dübörgés.
Esőcseppben égbolt búja,
együtt búsul megújulva,
egyesülve ég a földdel,
nászukból új élet zöldell.
Author: Török Nándor
Török Nándor az Irodalmi Rádió legjobb szerzője 2017. cím birtokosa. 1965-ben születtem, a felvidéki Lelesz községből származom. Gimnáziumi tanulmányaimat Nagykaposon és Selmecbányán végeztem. 1989-ben szereztem kertészmérnöki diplomát Budapesten. Azóta itt élek. Első verseimet az egyetemi évek alatt írtam, majd kb. 20 év szünet után, 2010-ben újra az írás felé fordultam. Elég későn kezdtem publikálni. Nyomtatásban 2015-től jelentek meg írásaim az Agria irodalmi folyóiratban, a Magyar Múzsában, a Napútban, a Hetedikben, a KisLantban, a Kaptárkövekben, a Régióban (Szlovákia) és számos antológiában. A különböző online irodalmi lapokban, pályázatokon is próbálok legjobb tudásom szerint jelen lenni. 2017-ben elnyertem az Irodalmi Rádió legjobb szerzője díjat és a Természet Poétája címet. Az OMLIT pályázatán Mécs Lászó Irodalmi Díj: 2.hely, Az Év verse: 2.hely 2018. OMLIT Igazgyöngy pályázat: 1.hely, Az utolsó olvasóért pályázat: 1.hely 2019-ben az IR pályázatán az Év mérnök költője pályázat 1.hely, a Természet Poétája pályázat: 2.hely A Magyar Irodalomtörténeti Társaság Líra Különdíj, 2019. A Napút...
