Könnyező gyertyaszál
Csillámló mécsesfények, szikrázó gyertyalángok,
alant a mélyben nem látszik e fénycsoda,
színes krizantémokba öltöztetett sírhalmok,
ránk erőltetett ünnep sírós álarca.
Számomra nem ünnep e szívszorító gyászmenet,
vívódó hetek piros betűkkel írva,
azt nem ünnepelhetem, hogy már nincsenek velem,
kergetem a múlt emlékeit sírva.
Könnyeit hullajtó gyertyaszál asztal középen,
csillogó szempárok, elmosódó arcok,
történeteink, ringó családi emlékképben,
lelkünkből szóló őszinte gyászharangok.
Színpompás temetők, kérész életű színpada,
beállunk mind a sorba de ez nem vigasz,
talmi csillogás, a valós élet tapsvihara,
igazabb az asztalomra csurgó gyertyaviasz.
Author: Mitiner Mária
Mitiner Mária az Irodalmi Rádió szerzője. Tamásné Mitiner Mária vagyok, egy jászsági kis faluban élek. Férjemmel fiatal korunk óta kitartunk egymás mellett, valóban jóban és rosszban is. Két nagy lány édesanyja vagyok. Vendéglátósként saját kis vendéglátós egységünket vezetem. Gyerekként írogattam verseket, majd nagyon sokáig kimaradt ez az életemből. 2012-ben egy nagy betegség után jött a késztetés, hogy nekem újra írnom kell! Gyógyszer kiegészítőként, depresszió ellen, és saját magam s agyam frissen tartása érdekében azóta gyűlnek verseim, novelláim. Kitartó harcos típus vagyok. Realista őszinte emberként élem az életet. Nagy örömömre verses mesém a Garbo Kiadó által hirdetett pályázaton bekerült az antológiájukba. Jó pár darab versem, egy-két novellám pedig Holnap Magazinos antológiákban kapott helyet. A saját verses illetve mesés könyv lenne a távolabbi célom. Megemlíteném még másik nagy kedvencemet, mely az írás mellett nagyon fontos része napjaimnak. A népdalkör – melynek alakulása óta „oszlopos” tagja vagyok. A népdalok, az együtt éneklés, a népzene szintén nagyon közel áll a szívemhez. Most pedig azt remélem, hogy az itteni társaságban is jól fogom érezni magam, és tanulni tudok a tapasztaltabb tollforgatóktól. Saját négy sorosommal zárom bemutatkozásomat. „Szikraként kipattant gondolatok parázs terhétől roskadozom, Leírt sorok… – mint az áldozatok, hevernek szenes papíromon.”