Mi a boldogság?

előadja: Kocsisné Heiler Éva

A boldogság,
Mindig nyugvó,
Másra át nem ruházható.

A boldogság:
Egy állapot,
Ember szemében káprázatos.

A boldogság:
Felhőtlen sugárzó,
Belső mosollyal csodálatos.

A boldogság:
Érző – békés,
Nem kell hozzá anyagérzés.

A boldogság:
Éhes embernek nincs,
Ezért evő léleknek kincs.

A boldogság:
Nem kívánság,
Akkor van, ha TITKOD rád talált.

Boda Zsófia
Author: Boda Zsófia

Boda Zsófia Borbála nevem. 2008 nyarától írok verseket. Több kötetem jelent meg magánkiadásban és az Irodalmi Rádió gondozásán belül is, valamint két hangoskönyvem és egy könyvem megjelent a Kék-Fehér Kiadó gondozásában is. Egy versem megzenésítésre is került. Több irodalmi pályázaton indulok kisebb-nagyobb sikerrel. Antológiákban rendszeresen jelennek meg írásaim. Tagja vagyok az Irodalmi Rádiónak és alapító tagja a tatai Versbarátok körének. Tatán egy költőtársam szerint a Dunántúl gyöngyszemében lakom és dolgozom családommal.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Tíz évem

Tíz évem   Költői éveim… Hogy hogy kezdődött egy versem tavalyelőtt? Melyet így írtam meg, Egy késő nyári délelőtt.   Összefoglaltam akkor, Hol is állok

Teljes bejegyzés »

Tudod?

Tudod, mi a magány? Mikor már csak emlékeid víziós kivetülése marad a szobád falán… Mikor csak áll a telefon a kezedben, de nincs, kit tárcsázzál…

Teljes bejegyzés »

Csak

Csak olyanért aggódunk, akit szeretünk… akiről gondoskodni akar a szívünk! Author: Faragó Maia Faragó Maia vagyok: kreatív író, költő, blogger, diplomás kommunikátor, online tartalomszerkesztő. Pályafutásomat

Teljes bejegyzés »

A múzsák társai

   A múzsák társai   A tinta feketén karcolja fel a halhatatlant.   Rím dobban száz versben, és táncot lejt egy gyönyörű könyv.   Száz

Teljes bejegyzés »

Bocsáss meg, kedves…

Bocsáss meg, kedves…   Bocsáss meg, kedves, hogy eltéved olykor lelkem, mint őszi szél a ködbe vesző rengetegben. Van, hogy távoli fények halkan hívogatnak, s

Teljes bejegyzés »

Menedék nélkül

Menedék nélkül   Ma megint eszembe jutottál egy lassú alkony peremén, mint mikor köd ül rá némán, – csak hallgatok a csend ölén.   Vártam

Teljes bejegyzés »