Ott volt először ő,
A Gyermek,
Aki szeret:
Apát, Anyát,
Önnön magát.
Aztán jött a Nincstelen.
Tekintete homályba vész,
De fürkész:
A gyűrű, az óra…
Vajon mennyit ér?
És itt volt az akrobata.
A kapaszkodók között egyensúlyozva várja
elismerő pillantásomat.
Aztán a Férfi:
Középkorú.
Vagy egy tucatnyi liter tejjel a kezében.
Erőt és békét sugároz:
Otthon sokan várják a kakaót.
És most csend.
Magam elé révedek.
A testek mögé életeket képzelek.
Keserű színdarab.
Szünet következik.
Függöny le.
Author: Potyó Katalin Borbála
Potyó Katalin Borbála az Irodalmi Rádió szerzője.2008 márciusában kezdtem írni. Az egyetem első évében.Első múzsám ki más lett volna, mint egy elérhetetlen, vagy annak hitt férfi. Azóta múzsák jöttek, mentek. Az egyetem véget ért. Az írás folytatódott. Olykor melankóliával, olykor boldogsággal fűszerezve.
