Megyek a télbe.
Lépdelek kimérten,
s lám, az ősz búcsút int, illedelmesen.
Gúnyos új gesztusát addig meg nem értem,
amíg a friss hóban az ösvényt keresem.
Megyek a télbe.
Ordas, vad vidéken
a nyár heve még emlékeimben él.
Álmomban jártam itt (nem is olyan régen),
ez ugyanaz a hely, hol senki sem beszél.
Megyek a télbe.
Mögöttem kósza fény,
feldereng a tavasz langyos sugara.
Nem vagyok egyedül, félénken elkísér
a nyíló virágban a mindenség maga.
Megyek a télbe.
Hol én, majd én vagyok,
hol hűen hallgatom, hogy dalol a csend.
A káosz köröttem feketén csak ragyog,
s fehéren átölel a rend, az ősi rend.
Author: Török Nándor
Török Nándor az Irodalmi Rádió legjobb szerzője 2017. cím birtokosa. 1965-ben születtem, a felvidéki Lelesz községből származom. Gimnáziumi tanulmányaimat Nagykaposon és Selmecbányán végeztem. 1989-ben szereztem kertészmérnöki diplomát Budapesten. Azóta itt élek. Első verseimet az egyetemi évek alatt írtam, majd kb. 20 év szünet után, 2010-ben újra az írás felé fordultam. Elég későn kezdtem publikálni. Nyomtatásban 2015-től jelentek meg írásaim az Agria irodalmi folyóiratban, a Magyar Múzsában, a Napútban, a Hetedikben, a KisLantban, a Kaptárkövekben, a Régióban (Szlovákia) és számos antológiában. A különböző online irodalmi lapokban, pályázatokon is próbálok legjobb tudásom szerint jelen lenni. 2017-ben elnyertem az Irodalmi Rádió legjobb szerzője díjat és a Természet Poétája címet. Az OMLIT pályázatán Mécs Lászó Irodalmi Díj: 2.hely, Az Év verse: 2.hely 2018. OMLIT Igazgyöngy pályázat: 1.hely, Az utolsó olvasóért pályázat: 1.hely 2019-ben az IR pályázatán az Év mérnök költője pályázat 1.hely, a Természet Poétája pályázat: 2.hely A Magyar Irodalomtörténeti Társaság Líra Különdíj, 2019. A Napút...
