Lélekradír

Mondták már, hogy nem kellene,

Vakon bíznod abban, ki

hitványan szeret?

Hogy kár lenne

másoktól függened,

remélve, hogy elég a szeretet?

Ha egyszer felnyílik a szemed,

Többé nem kérdezed, milyen lehet.

 

Hiheted, hogy rendben van,

De minek áltatod magad?

Ha igazán jó lenne, tudnád –

Csak úgy nem visszhangzanak a falak.

 

Azt mondják: a szeretet nem fáj.

ennek nem így kellene lennie.

Nem kellene a nehéz szívnek

ennyire feszítenie.

 

Túl régi már, hogy

fényesen ragyogjon,

S túl új még,

hogy ne szeressen tovább.

Sivár és puszta minden,

Ahol jelen van a hiány.

 

2026. augusztus 8.

Nikolics Petra
Author: Nikolics Petra

Gondolataim digitális napló formát öltve. 2005. 03. 19.✨

1
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Nap

Felfalta a sötét Nap a fényes éjjelt, Árva maradt Ő, a sivár ég alatt, A puszta égbolt már mély magányt érlelt, Lakomájából nem maradt meg

Teljes bejegyzés »

Szabad vagyok, ha kell

Edit Szabó : Szavad vagyok, ha kell Szavad vagyok, ha kell, engem olvass, kimondom minden gondolatodat, belelátok szívednek mélyére, lelkedben megfogom az érzésed. Tudom, kinek

Teljes bejegyzés »
Versek
Adorján L. Zoé

nem csak…

.  .  . kinyílt az ég és bezúdult a fény… a fák az égig értek, zuhogó esőből patakok zenéltek, vad hegyek hasítottak eget, azt mondtam,

Teljes bejegyzés »

Őszi antológia

Szombaton ismét egy kiadói rendezvényen voltunk. Az Irodalmi Rádió mutatta be őszi antológiáját, „Hűs hajnalok lehelete” címmel. (Vettünk is két példányt.) Én a „Könyörgés” és

Teljes bejegyzés »

Őszi szonett

Te Ősz, gyümölcsöd íze látomás, mely egykor életet csiholt belém; de lásd, hiába annyi nyárvarázs, ha bú szitál szerelmeim szemén.   Te Ősz, a sárga,

Teljes bejegyzés »