Csak egyet!
Csak egyet!
Belehajolni,
Beleszagolni,
Megpihenni,
Feloldódni.
Akarok!
Akarok!
Nyakadban,
Válladon.
Vállalom.
Hát hiába akarom?
Potyó Katalin Borbála az Irodalmi Rádió szerzője.2008 márciusában kezdtem írni. Az egyetem első évében.Első múzsám ki más lett volna, mint egy elérhetetlen, vagy annak hitt férfi. Azóta múzsák jöttek, mentek. Az egyetem véget ért. Az írás folytatódott. Olykor melankóliával, olykor boldogsággal fűszerezve.
Kihűlt kályha Romos házban potyogó vakolat. Megrendülve nézem a falakat. Valaha élet lüktetett a kályhán, jövőről szőtt álom énekelt a lángján. Most
Csak, mint a víz Egyszerű szavakkal szeretném mondani , ha valami fáj bent, vízként feloldani . Búvó patak útján előre, előre, át a
Ébredés Halvány zöld ereken átsüt a napsugár , tavaszba borulva minden a szépre vár. Friss illat . Újra él gyenge, ringó levél, halott
Smaragdfa Halvány lila rebbenő szirmaid együtt mozdulnak emlékeimmel. Mintha egy régi kert rég kivágott fáját simítanám félve kezemmel. Mindegyik fa az az egy már,
Alábbi írásom az Irodalmi Rádió Ágra hulló arany című tavaszi antológiájában jelent meg. A közparkban, a kerek díszágyás és a platánsorral szegélyzett sétány között
-Szia Anyuu! – hallatszott az utcáról egy vékonyka hang, majd a gazdája szöszke buksija is felbukkant, azt egy narancssárga hátizsák követte, ami nagy lendülettel repült
Egy válasz
Ezt a versedet nagyon szeretem. (lehet, hogy csak ezt ) Ez megérint, felkavar. Ilyenkor talán irigykedek is kicsit.