A legenda (nagyapám dalolt a Donról)

 

Német offenzíva
parancsa érkezik.
Muszkára katona!
Kék hadműveletben,
így szólt a parola;
dicsőség vár – soha
messze a tél hava.

Köröttem már unokáim mosolya
…azt a Donnál nem felejtem el soha,
harci vágyam leányom, nekem nem volt…
menni kellett, mert így szólt a parola.

Kérdezem én: Mi volt édes nagyapa?

Mit is meséljek, hogy azért megértsed?
Másfajta fagy járt ott, mint ami felénk,
csizmánk talpa vásott, talpunk alatt jég,
csak az Isten hidege fagyott belénk.

Rájöttem kedves, ott az orosz télben…
mikor lőtt a muszka, a golyó pattant,
szikrázott a jégen, a puska kattant…
Nem voltam én harcos, ne hidd, még hős sem…

Nem gondolok pokolra én azóta
mint tűző, meleg, kénköves katlanra.
Számomra az a tél, a pokol tele
hideg, fagyott lelkek napja s éjjele.

Donyec medencének halott fagyjai,
emlékeken rémlenek az elesett
bajtársak kitűnt emberség nagyjai.
Egy borzalmas átok beteljesedett.

Ó kislányom, most megijesztettelek?

Nevess velem kedves, hisz volt ott móka.
Vásott csizmánkban jéggé fagyott kapca,
amikor végre melegre találtunk,
tetvektől hemzsegett szakadt kabátunk.

Á, hogy a tetvek bántottak bennünket?
Szomorú magány marta fel lelkünket.
A kínokért kin, s hogy vegyünk revansot?
Nyüzsgő tetveinknek adtunk parancsot.

Sorakozót fújtunk kabát korcába,
ujjaink tetves seregünk nyomába.
Mi lettünk a szablya életük felett,
ti tetves tetvek, nektek befellegzett!

A vezérkar már régen elfelejtett,
hadvezetésünk ábrándokat kerget.
Nem értettem még ott az orosz télben
miért is kellett nekem ezt megélnem.

Megélnem s túlélnem ugyan miért is?
Az a hadsereg mára már a fétis.
Te tudd édes lelkem, soha ne feledd
hazug világban kell élni életed.

Kérdésemre válasz,
te vagy édes lelkem,
érdemes volt élnem,
ott a muszka télben.
Érted hazatértem.
Nevess Te is értem.
Mosolyodat kérem.

2016. január 12. 1943-ban Donról hazatért II. hadsereg túlélőinek emlékére, mert nemcsak az elesetteknek jár virág.

Deák Mária
Author: Deák Mária

Deák Mária az Irodalmi Rádió szerzője. Az írás számomra a hétköznapi kreatív önkifejezés azon módja, ami boldogabbá tesz. A Gerecsében élek, szociális területen dolgozom. 2015. májusától írok rendszeresen amatőr szerzőknek szóló webes felületen.Több antológiában jelent meg versem és prózám.  A Holnap Magazin szerzője és az Irodalmi Rádió, alkotó közösségének tagja vagyok. 2017. júniusában a Holnap Magazin gondozásában jelent meg Tündérlabda című verseskötetem. Net kötetemet Kötöny vére címmel az Irodalmi Rádió készítette. A szerző netkötete az Irodalmi Rádió szerkesztésében:Kötöny vére

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Versek
Muzsik Szandra

Hópehely

A tél most is pirosra csókolja az arcom,Nem szúr, nem fáj, de a nyoma ott marad.Ahogy nézem a lassan lehulló pelyheket,Érzem, hogy a magány most

Teljes bejegyzés »

Éjszaka

  Halászné Magyar Márta Éjszaka Tudom, hogy most nem csak én nem alszom, mégis egyedül vívom éjszakai harcom, forog agyamban számtalan gondolat, felidézek számomra kedves

Teljes bejegyzés »
Versek
Adorján L. Zoé

emlék

                                                 

Teljes bejegyzés »

Út és idő

Még nagyon fiatal az idő, alig kacsint ránk fény az égen. Ujjaim ujjaidba fonódnak a hajnali derengésben.   A faágak között, felettünk megbújnak a madáretetők,

Teljes bejegyzés »

Eljövetel

Eljövetel       Áldott decemberi reggelen, Havas, hófödte sétányon Hangtalan, bolyongva járok. Végeláthatatlan ködben Adventi csodára várok.   A csendben újra rám vigyáz, utolér

Teljes bejegyzés »