A legenda (nagyapám dalolt a Donról)

 

Német offenzíva
parancsa érkezik.
Muszkára katona!
Kék hadműveletben,
így szólt a parola;
dicsőség vár – soha
messze a tél hava.

Köröttem már unokáim mosolya
…azt a Donnál nem felejtem el soha,
harci vágyam leányom, nekem nem volt…
menni kellett, mert így szólt a parola.

Kérdezem én: Mi volt édes nagyapa?

Mit is meséljek, hogy azért megértsed?
Másfajta fagy járt ott, mint ami felénk,
csizmánk talpa vásott, talpunk alatt jég,
csak az Isten hidege fagyott belénk.

Rájöttem kedves, ott az orosz télben…
mikor lőtt a muszka, a golyó pattant,
szikrázott a jégen, a puska kattant…
Nem voltam én harcos, ne hidd, még hős sem…

Nem gondolok pokolra én azóta
mint tűző, meleg, kénköves katlanra.
Számomra az a tél, a pokol tele
hideg, fagyott lelkek napja s éjjele.

Donyec medencének halott fagyjai,
emlékeken rémlenek az elesett
bajtársak kitűnt emberség nagyjai.
Egy borzalmas átok beteljesedett.

Ó kislányom, most megijesztettelek?

Nevess velem kedves, hisz volt ott móka.
Vásott csizmánkban jéggé fagyott kapca,
amikor végre melegre találtunk,
tetvektől hemzsegett szakadt kabátunk.

Á, hogy a tetvek bántottak bennünket?
Szomorú magány marta fel lelkünket.
A kínokért kin, s hogy vegyünk revansot?
Nyüzsgő tetveinknek adtunk parancsot.

Sorakozót fújtunk kabát korcába,
ujjaink tetves seregünk nyomába.
Mi lettünk a szablya életük felett,
ti tetves tetvek, nektek befellegzett!

A vezérkar már régen elfelejtett,
hadvezetésünk ábrándokat kerget.
Nem értettem még ott az orosz télben
miért is kellett nekem ezt megélnem.

Megélnem s túlélnem ugyan miért is?
Az a hadsereg mára már a fétis.
Te tudd édes lelkem, soha ne feledd
hazug világban kell élni életed.

Kérdésemre válasz,
te vagy édes lelkem,
érdemes volt élnem,
ott a muszka télben.
Érted hazatértem.
Nevess Te is értem.
Mosolyodat kérem.

2016. január 12. 1943-ban Donról hazatért II. hadsereg túlélőinek emlékére, mert nemcsak az elesetteknek jár virág.

Deák Mária
Author: Deák Mária

Deák Mária az Irodalmi Rádió szerzője. Az írás számomra a hétköznapi kreatív önkifejezés azon módja, ami boldogabbá tesz. A Gerecsében élek, szociális területen dolgozom. 2015. májusától írok rendszeresen amatőr szerzőknek szóló webes felületen.Több antológiában jelent meg versem és prózám.  A Holnap Magazin szerzője és az Irodalmi Rádió, alkotó közösségének tagja vagyok. 2017. júniusában a Holnap Magazin gondozásában jelent meg Tündérlabda című verseskötetem. Net kötetemet Kötöny vére címmel az Irodalmi Rádió készítette. A szerző netkötete az Irodalmi Rádió szerkesztésében:Kötöny vére

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Szabadon szállva

Hullámzó kék szőnyeg, Ég s felhő szőtte, Rajta fekete foltok, Csilingelő, csipogó hangok. Mi ez? Kérdem, S elképzelt térképem Olasz csizmát lát meg Az atlaszos,

Teljes bejegyzés »

A megbocsátás hajlékony padján

   A megbocsátás hajlékony padján     Ott ülni csak némán és csendesen, hallgatni mások megbocsáthatatlan, alávaló bűneit. Hidd el, talán úgy érdemes! Gyakran ellened

Teljes bejegyzés »

A szöcskék is látták

    A szöcskék is látták   A ráérősen jóleső szeptemberi kiránduláson nem messze a Dunától, hajborzoló langyos szellő igazítja a Vértes közeli utak mentén a

Teljes bejegyzés »

Igazságtalanság

  Az élet igazságtalanságok sora, A kérdés, hogyan reagálunk a rosszra. Elfogadjuk, belenyugszunk, vagy kesergünk, Vagy felvesszük a kesztyűt s csatába megyünk.   A világ

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Lebegés

Rózsa Iván: Lebegés Tisztán, érdek nélkül szeretni: igaz érzés. Hozzásimulni, szerelemből szeretkezni: igaz érzék. E zavaros, felfordult világban embernek maradni: igaz érték. Mindhármat magadban megőrizni:

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Szentjánosbogárka

Rózsa Iván: Szentjánosbogárka A Földön itt-ott pislákol még valahol egy kis szeretet; Éjszaka fénylik, mint valami holdkóros szentjánosbogárka. Szégyelli magát, pedig az emberiség szenvedett már

Teljes bejegyzés »