Bodorka

Bodorka
A part menti füredi sétány téli kopaszra nyirt nyárfái
Szinte fogják kezem mert az út mentén kihunytak lámpái
A hideget utálom, de a füredi táj lehűti haragom
A megtört téli napsugár piros szint varázsol arcomra
A kéken csillogó viztükör jó hatással van hangulatomra
A sétány varázsát nem cserélném a Champs-Elysées csillogására
Az úton ballagó elegáns hölgyek s urak fénylő lábnyomára
A tihanyi Apátság beragyogja a horizontot
S onnan áradó András királyunk emléke emeli a hangulatot
Mert itt járt őseink hősi példáikból éltünk századokon át
Bajban,átokban hűséggel őrizték a nemzeti megmaradás álmát
A nyárfák, mint szép szál, büszke legények pislákoló fények
Kiket nem homályositanak el a pislákoló fények
Nemes fegyelemmel állnak párhuzamban
Mintha harci múltat idéznének gondolatban
A sétány méltósága büszkeséggel s bátorsággal tölti el szivünket
Mert ha kell életáldozattal is megvédjük magyar tengerünket
Most csend és béke uralja az utat övező parkot, szobraival
A sétány közepén apró padok állnak kicsiny múzeummal
Az üvegfalak mögött a Balaton élővilága büszkélkedik magára
A kövek között megbújik a Bodorka,mint hősi múltunk virága
A ,ragadozó-nagyhalak bármennyire felkavarják az éltető vizet
Ravaszsággal és fürgeséggel mindig sikerrel védte az életet
Ez a kis hal méltán magyarságunk büszke jelképe
Példáját követve népünk bölcsessége a bajt mindig kivédte.
S várjuk kéz a kézben a tavasz érkezését, mi érleli hangulatunkat
Mikor színes virágkoszorú övezi a sétányt ,s a parti lugasokat
S a hazai és külhoni vendégsereg is érzékelni tudja
Ez a nemzet életre született ezt bizonyitja jelene és múltja.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Szankciók, szankciók!

Szankciók, szankciók! A rikkancs kiáltja az utcán: szankciók, szankciók! Milyen csodabogár lehet, kérdezik a fontoskodók A rossz tanár szankciókkal bünteti a csínytevőket A türelmetlen szülő

Teljes bejegyzés »

Az eltévedt Élet

Nagy öröm most az élet, Romlás vörös sebének.   Eszmék köde fátylasul Múló gyásznak konokul.   Vörösek most az estek Piros arcok beestek.   Télben,

Teljes bejegyzés »

Kár,kár,kár…

Kár,kár,kár… Varju mondja: kár,kár,kár… Van akit a börtön vár Ott aztán lehet károgni Vesztegetni, hápogni Erőszakoskodni, tátogni Árnyékkormányt játszani Hamis állításokkal vádolni Szitokszóval támadni Álhírekkel

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Ember és fa

Rózsa Iván: Ember és fa (Hat haiku) Ha kivágják, fa Árnyékában ember sem Hűsölhet tovább… Fa: mi mindenre Használható! Fából lesz Asztal, szék, ajtó. Fának

Teljes bejegyzés »

Éjféli sejtelem

Éjféli sejtelem Szikrázón csillog bársonyos éjben, hófehér selymén időtlen imák, Uram!- engedd, hogy újra átéljem amint az éjféli csend muzsikál. Minden esztendő új reményt ígér,

Teljes bejegyzés »