Külön és együtt (Oromhegyes, 1986. március 16.)

Te.

 

Világűrben messze ragyogó

csillag, mely életet ad.

Erdő mélyén nyíló,

titkosan illatozó vadvirág.

Éjszaka mélyén, távol,

arany-fényt ontó mécs.

Tiszta ív papír,

friss, fehér, mint a hó.

Mély vizű, hűs-kedves,

csillogó hegyi tó.

 

Én.

 

Éltető sugarakat árasztó

csillagot körülrajongó bolygó.

Bódító, vonzó illattól

kábult, dolgos apró méh.

Sötét éj vándora, ki

lámpafényt, meleget keres.

Fekete-barna, éles toll

nyomán születő gyöngybetű.

Karcsú fickándozások szerelmese,

hűs tóban villogó ezüst-pikkelyű hal.

 

Mi.

 

Külön-külön egy-egy hatalmas,

vért izzadó, újra vágyó,

jót s szépet kívánó,

fájdalommal dobbanó

magányos szív.

 

Együtt a világmindenség

csillogó csillagvilága,

hűs árnyban élő-haló, egymást

forrón csókoló erdei manó,

arany lámpafénynél egymásra

talált boldog vándorok,

az élet értelmét, boldogságát

hirdető pársoros költemény,

s tó és hal, kik szerelmesen

élnek egymásban s egymásért

a természet, a világ

lágy ölén.

Arcson Rafael
Author: Arcson Rafael

Kedves olvasó! Már régóta írok, úgy negyven-pár éve. Én is, mint oly sokan, kamaszkoromban kezdtem az írás művelését. Természetesen akkoriban, mint minden kamasznál, elsősorban a versek (főleg szerelmes versek) álltak előtérben. Írtam azonban novellákat is, sokfelé ágazó tematikával, hiszen magam is lelkes olvasó voltam, mégpedig „mindenevő”. Később a színészet felé fordult a pályám, s így különféle színpadi szövegeket is irogattam, eleinte csak a fióknak, később már célzottan színpadra is. Ezek közül több munka színpadra is került. Délvidéki lévén (Vajdaság a Délvidéknek csak szerbiai része, de ide tartozik még Horvát-Baranya és Szlavónia Horvátországban, valamint a Muraköz Szlovéniában), s annak köszönhetően, hogy kiváló irodalom-tanáraim voltak a gimnáziumban, egyre többet írtam mindkét nyelven, értsd: magyarul és szerbhorvátul. Amióta Jugoszlávia szétesett, írásaim három nyelven születnek meg: magyarul, szerbül és horvátul. Műfajként, legalábbis azt hiszem, mindenbe belekóstoltam, az egy pornográf-irodalmat kivéve. Úgy vélem, hogy ez a „műfaj” nem való irodalmi munkához. Tehát írok mindenfélét, reális, mindennapi dolgokról, lírai hangvételű munkákat, humorosat, színjátékot, tudományos-fantasztikus novellát, stb., stb. Különben, mindenki, aki érdeklődik és beleolvas az írásaimba, amúgy is megtapasztalja. Szeretettel üdvözlök hát mindenkit, aki ide látogat egy kis olvasnivalóért. Szívből kívánok kellemes, felüdítő olvasást.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Szerelem

A Hold fényfolyosóján szótlanul állva, Szembe jött velem a titok igazsága. Leomló fátyolként terült el előttem, A vörösen csillogó, aranyló vízszőnyegen.   Lebegő némasággal csodáltam

Teljes bejegyzés »