Árnyképek

Árnyképek

Felfordult világunkban sikerült menedéket találnom
Mint a Walkűrök pajzsa védelmet nyújtott a család melege
Apró botlásaim rendre feloldozást nyertek
S elkerúltek a világot áthálózó ijesztő félelmek

Munkám zaját nyughatatlanságommal fokoztam
A sors is gyakran tréfás kedvvel kisért
Ám ha falakba ütköztem kézen fogva vezetett
Szerény existenciám így csorbát nem szenvedett

Végigjártam a dunántúl rögös bugyrait
Ám mindenütt követett az ármány Dappertuttó képében
Korrigáltam kudarcaim, míg fegyver volt kezemben
Védekezni sem tudtam, mihelyt lecsupaszitott lettem

Tettem a dolgomat hivatást mimelve
Szerettem az életet,éltem családi békében
Gyermekeim útja élvezett elsőbbséget igy
Kutatva találtunk éltünkben sok apró szépséget

Mikor félve átvágtuk a családi köldökzsinórt
A tinta alig száradt meg friss diplomájukon
A szülői tanácsot tarisznyájukba bezárták
Sajátos útjukat amnéziás szemüveggel járják

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A pokol kapui 2.

A pokol kapui2. A pokol kapui tátott szájjal nyitva állnak annyi bűnös lélek lépte át a földi világot, A bűnbocsánat ismeretlen fogalommá vált a felelősségrevonáskor

Teljes bejegyzés »

Magány a padon

Edit Szabó : Magány a padon Nem is tudom,hány éve vagyok magas fák alatt egymagamban, régen én is szép fa lehettem, hatalmasra nőve ég alatt.

Teljes bejegyzés »

Köszönet

Nektek, kik nem kérdeztétek honnan jöttem s mi tett olyanná, amilyen ma vagyok. Nektek, kik megadtátok nékem szusszanó létemben a fény-pillanatot. Vesszen, mi múlt, háborgás

Teljes bejegyzés »

Lesz-e még holnap?

  Bíborfekete felhők hada a földet lábával tapossa, hörög az égbolt veszetten, tombol annak pusztító ereje.   Keringő villámok hada cikázik, a pokol kovácsa odacsap

Teljes bejegyzés »

A térkép

    Az arc a múlt térképe, megtapossa az élet lehelete, mint a papírt megrágja az idő foga, s a tinta már nem fog rajta.

Teljes bejegyzés »

A bűn

  Soha nem öltöd újra, nincs az a tű, az a cérna, ami összefércelhetné azt a lyukat, amelynek létrejöttét te akartad.   Elveszítetted az esszenciáját,

Teljes bejegyzés »