Születésnapodra!

Akit az Isten nagyon szeret: jó feleséggel áld meg
Kinek, szerető alázatból, mint Krisztus lábát mossa
Az első gondolatja minden reggelen
Hogy ajkáról hálaadó-imádság rebben el

Bár munkabirása lehet változó
De tettei mindig és mindenütt iránymutató
Ráncai mögött megbújva mosoly rejtőzködik
Örömünk,s bánatunk éltünket érett gyümölccsé érlelik

A múló évek rejtélyei,palackba zárt élményei
Fényesen csillognak életünk horizontján
A számunkra kijelölt úton kéz a kézben ballagunk
Szavunk elhalkult lassan csak hallgatunk, hallgatunk

A lármás világ már nem a mi világunk
Ami kedvünket érinti csupán a családunk
Mit ifju hévvel tervezgettünk: elvárásunk
Mára bizonyossá vált:ez volt naivitásunk

Az ünnepet is arra használjuk
Gondjainkat csokorba gyűjtve
A teremtő áldott kezébe letéve
Hogy köszönetemet felirom a csillagos égre.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Ha elmúlik a tél.

Ha elmúlik a tél. Ha elmúlik a tél, és a hófehér takaró is elolvad. Felenged a jég, és a fagy is hamar alábbhagy. Ha szívedben

Teljes bejegyzés »

Egyre közelebb…

Őszbe fordul már a nyár, A szerelem merre jár? Árkon,bokron,hegyen túl, Három határ az nagy úr. Időm pereg,ingatag, Ősznek szele borzongat. Kétely marja torkomat, Ez

Teljes bejegyzés »
Versek
Sütő Ágnes

Két kis üzenet neked

1. Messziről csendül a harang Januári éjen Kandalló előtt ülve A tűz lobogó lángját nézem Sóhajok feléd szállnak Álmokat visznek angyalszárnyak Kint a holdnak sápadt

Teljes bejegyzés »

Fohász

Térden vagyok.Ott, ahonnan minden kezdet ered.Imádságra kulcsolt kezem remeg,Ujjaim olyan szorosan fonódnak össze,Hogy elfehérednek,Ajkam dadog, vajon mit mondhatok,Amit ne tudnál?Mire szó jön számra, nemcsak tudod,Már

Teljes bejegyzés »

Nem felejtődött el

Nem felejtődött el mégse, megőrizte az emlékezet. Évek teltek el egészbe, felnagyobbítva a tetteket.   Amikre büszkék lehetünk, fénylenek századokon át, irányt mutatva jelennek, elfeledtetve

Teljes bejegyzés »