Pannika

Pannika!

Utolsó magzati hónapjában szinte Vele lélegeztem
Madrid utcáin szüleivel bolyongva
Csillogó kirakatokot, de még a Prádót is elhomályositotta
Várva várt első unokám érkezése
S napjaimat szinte megédesitette
A repülőben közelében ülve szinte hallottam szivhangjait
Egyre izgatottabban vártam érkezése napjait
Ahogy csillogó szemeivel megérkezett
A nagyszülővé válás gondolatára éltem szinte ullászületett
Sok felesleges lelki tehertől megszabaditott
Hanyatló munkakedvem szinte feltápászkodott
A hamvadó otthon melege új erőre kapott
Lelkünkben s családi szeretet újra kivirágzott.
A testvérek érkezése mint űj hajtás virágai
Szineivel,illatával mint a boldogság kinyújtott szárnyai
Betakarták születő ráncaink emelkedő számát
Növekvő demokrataéhségünk mohó étvágyát
Az idilli képet váratlan villámcsapás érte
Szülőanyjukat elhagyta az anyaság erénye
A három gyermek lelkét igen megrázta
Az anya tettének nem volt magyarázata
Gyermekéveiket tette szinte meggyilkolta
Tehetségük kibontakozását mindenben gátolta.
A gondviselés vette pártfogásába Őket
Pa nnika kibontakozó egyénisége szépsége,
Kijelölte számára a menekülés egyik kegyes útját

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Az idő végtelen tengerén

Az idő végtelen tengerén, feltűnt egy vitorla: vászon, remény, s a hajótörött árboc-csonkba kapaszkodva, csak erre várt, hullámokkal viaskodva… …egykoron magányom sós ízű tengerén, hánykolódtam

Teljes bejegyzés »

A 17. tükörkép

Anyai nagyszüleim háza Adorjánházán állt, a Marcal mentén. Gyerekként persze nem gondoltam arra, hogy egyszer majd minden részlete fontossá válik. Akkor egyszerűen a nagymamáék háza

Teljes bejegyzés »

Giuseppe

Giuseppe csak ül. Ül, nézi a vizet, élvezi, ahogy bárka ringatózik a vízen. Nem durván, nem nagy kilengésekkel, csak úgy kedvesen, ahogy a várakozó halászbárkák

Teljes bejegyzés »

Mementó

Ahogy a csepp csobban, és a csend szétrobban, mert lehull a vízatom, és koppan a talapzaton, úgy jajdul fel a tudat, mikor fájón rámutat, hogy

Teljes bejegyzés »

Sárga-barna

Lucskos avarban járda se látszik, egy lány áll zavartan, látom, hogy fázik. Arany haja csillan a fényben, ideje mennem, nem szabad néznem. Zsíros iszapban, kiskutya

Teljes bejegyzés »

Eljött újra

  Itt van az ősz és szebb, mint eddig valaha, Belepi az erdőt cinegék kacaja. Bukfenceznek a levelek, egymást váltják, Kizárt, hogy ezt valaki ne

Teljes bejegyzés »