Nézz a szivárványon túlra

Nézz a szivárványon túlra.

A teraszunkra egy sánta kis rigó tévedt
Kis teste fázott, reszketett
Talán parányi életéért reménykedett
Apró zajra is szárnyával verdesett
Forgatta kicsiny fejét,biztosan eltévedett.
Aprócska szemével a távolságot nem ésszlelhette
Már a felvillanó fényeket is alig észlelhette
Talán halálra szánta a természet törvénye
Mert hajnalra rövid éltét csendben befejezte

Az ember Isten által úgy van megteremtve
Hogy ha tükörbe néz,vagy fel a csillagos égre
Érzékelni tudja a teremtett lét csodáját: a mindenség arányát
S rádöbbenhet, hogy látni képes mindezt a szivárványon át
A jó és a rossz közötti döntéshozás magányát
S látva a kis ösztönlét szomoru pusztulását
Éreznie kell az öröklét egyedüli birtoklását
A hittel birtokában felkészülhet az odavezető útra
Ezért megtisztulva nézz a szivárványon túlra

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Versek
Veress Zita

Akik már tudják

<span;>Megbarnult, nyári betlehem, <span;>tétova maradvány-félelem. <span;>Az ősz majd ronggyá áztat, <span;>s a fagy végleg elporlaszt. <span;>De most még tehetetlenül napba bámulok, <span;>a Kaszással szembeszálló halálmadár

Teljes bejegyzés »

Reggeli etűd

Csípős, kora tavaszi éjjel után, a városba kúszik a reggeli köd. Füstgáz száll, és kering a házak fölött, gázkémények karcsú, remegő ujján. Sétám alatt, meleg

Teljes bejegyzés »

A belső zsineg

Ma magamba zuhantam, egészen mélyre… a temetőben, hol anyám porai ültek egy faládikóban előttem. Mintha időgépbe kerültem volna, utaztam a múltba… sorsom disszonanciája kavargott a

Teljes bejegyzés »

Fényvarrat

Felgördül a függöny, most még egyszer, utoljára. Az üszkös romok közül váratlanul újra lobban a láng. Nézd, a hajnal derűje elmossa a régi félelmeket, és

Teljes bejegyzés »