Petike a kis kópé

Petike a kis Kópé!

Amint rám tekintett apja öléből
Csillogó szemei ellágyitották szivemet
Kerestem benne saját arcvonásaim
Miben rejtőzködnek szolid vágyaim

A hasáért harcol, mint ősei többsége
Tele pocakkal már mosolyra görbül ajka
Ha felnő e rút világnak lesz a rabja
Szerencséjére jó,hogy ezt még nem tudja

A hőség szorongatja közérzetünket
A Balaton vize sem ád már felüdülést
Élményt csupán a kis kópé számára nyújt
Pedig szellő már hossú napok óta nem fújt

Órámat babrálja egyre hevesebben
Mire lekerül karomról érdektelenné válik
Nagyanyja nyaklánca, mire pályázik
Nagy hangon magyaráz,itókára vágyik

Szemeivel szüntelen apját, anyját keresi
Szüntelenül a vele való foglalkozást igényli
Nagyapja hiába szeretné játékra karjaiba venni
Ám a kis kópé nem tudja mit jelent unokát szeretni

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Jó szomszéd, rossz szomszéd

Jó szomszéd, rossz szomszéd Boldog akinek jó sógor-szomszédja van együtt kóstolhatják a jó bort kinn a lugasban Ha a véletlen folytan felülnek a garatra együtt

Teljes bejegyzés »

Sötét szobámban

Sötét szobámban   Most sötét van szobámban, Hasalok közepén; Ott vagyok, s úgy, Ahogy lenni akarok én. Feketén, s búsan bámulnak rám, A szőnyeg porszemei;

Teljes bejegyzés »

Ha Te nem volnál

Ha Te nem volnál, én vajon hol lennék? Ha Te nem ölelnél, én kihez bújhatnék? Ki vigasztalna, ha szemem könnyben ég ? Nélküled-jól tudom,-nem ugyanaz

Teljes bejegyzés »

Nyomott idő

Üresen konganak e régi házfalak, Róluk tán még a gondolat is lepereg, Homályos egy őszi borulat Lepi el a teret, s lelkemet. Madár se mozdul,

Teljes bejegyzés »

Mindenszentek éjszakája

Ahogy a nap alábukik a hegyek mögött, a világ csendesebbé válik. A levelek lágyan susognak az őszi szélben, és a sírok között mécsesek sora pislákolva

Teljes bejegyzés »