Petike a kis Kópé!
Amint rám tekintett apja öléből
Csillogó szemei ellágyitották szivemet
Kerestem benne saját arcvonásaim
Miben rejtőzködnek szolid vágyaim
A hasáért harcol, mint ősei többsége
Tele pocakkal már mosolyra görbül ajka
Ha felnő e rút világnak lesz a rabja
Szerencséjére jó,hogy ezt még nem tudja
A hőség szorongatja közérzetünket
A Balaton vize sem ád már felüdülést
Élményt csupán a kis kópé számára nyújt
Pedig szellő már hossú napok óta nem fújt
Órámat babrálja egyre hevesebben
Mire lekerül karomról érdektelenné válik
Nagyanyja nyaklánca, mire pályázik
Nagy hangon magyaráz,itókára vágyik
Szemeivel szüntelen apját, anyját keresi
Szüntelenül a vele való foglalkozást igényli
Nagyapja hiába szeretné játékra karjaiba venni
Ám a kis kópé nem tudja mit jelent unokát szeretni
Author: Hutás Mihály
Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért. Művészportré a szerzővel: