Első pár hátra fuss

Elülső pár hátra fuss!

Gyermekkorom kedves álomképe
A játékos – pajkos tavaszi szünetek
Mikor gyermek-felelőtlenséggel játszottunk
Parancsot osztogatva a kisebbek elé büszkén kiálltunk
A hátsó pár előre fuss
Hogy miért?-ne kérdezd, a többieknek kuss!

Elszálltak az évek
S feledésbe merültek az érvek
De nap, mint nap fülembe cseng
S szinte szállóige lett: a többieknek kuss
Hallgatni hosszu éveken át
Hogy tükörbe nézve se ismerje fel magát.

Micsoda dühöngő csoda:
Aztán ne legyünk annyira oda
Hogy kinyilt nyugatra a paradicsom kapuja
Talán mi is tehetünk arról,hogy csak a szél jár át rajta
Tétlenül hányódtunk az utat keresve
Megalkuvók lettünk eskünket megszegve

Mert mikor elindultunk még elől járt a sereg
Ám üszkös lábaink már nem fértek a cipőbe
S pókhálóval font górcsövünk nem látott a jövőnkbe
Lassan lemaradoztunk a nagy versenyfutásban
A hataloméhesek végig figyeltek a sötét árnyékban
Félelmeink szertefoszlottak a puha diktaturában

S lesujtottak a kellő pillanatban
Majd elhangzott a vezényszó:első pár hátra fuss
Az élmezőnyből igy lett sereghajtó
A pénzesládáknál tárva-nyitva maradt az ajtó
De kapirgálhatod körmöd véresre
Mindenünk bevándorolt telhetetlen zsebükbe.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A túlpart

Nem tudom mi történt velem.  Immár vén fejjel  már hetek óta  egyre csak makacsul  magamban ugyanazt a kérdést kérdezem:  Élni még tovább érdemes?  Nem tudom,  Nem

Teljes bejegyzés »

Egy család vagyunk

Edit Szabó : Egy család vagyunk Egymás után haladunk, vajon merre visz az út? Városokban, falvakban jár a lábunk úgy lassan. Lépéseknek van célja ?

Teljes bejegyzés »

Magyar fohász

Magyar fohász   A Kárpátok bércein egy morajló ősi szél, ezeréves felhők között a múltunkról mesél. Akarjuk a szebb jövőt, mert mi egymásban hiszünk, ha

Teljes bejegyzés »

Mielőtt még késő

  Sokak számára hatalmas terhek vagyunk, Pedig magunk után nagy értéket hagyunk. Senki sincs, aki talál ránk elég időt, Nem értem, miért , Te ismered

Teljes bejegyzés »

Ünnepeljünk együtt

Edit Szabó : Ünnepeljünk együtt Ünnepeljünk együtt, azt akarom, amíg kedves rokonod, itt vagyok ! Kérésem szeretném, ha meghallod, meddig tart életem, nem tudhatod !

Teljes bejegyzés »

Mozdulatlan küzdelem

Mozdulatlan küzdelem   A sors most megálljt parancsolt a testnek, hogy a lélek megértse: a legnagyobb harcokat olykor mozdulatlanul, a csendben vívják. De a kötések

Teljes bejegyzés »