Magunkra maradva.
Talán meglepő gondolat:
Hegedühang ad nyugalmat
Más bosszankodik,falamon kopogtat
Én könyvet veszek kezembe
Vagy fotelemben megpihenve
Számitógépem fölé hajolva
A nagyvilágban ide – oda bolyongva
Kerülve a drámai hiradást
Vagy az egyhelyben topogást
A politikában, ránkzuduló
Lelki rombolásban
A szégyenletes passziv rezisztenciában
Melyet gyarlóságunk reánk kényszerit
Az álmodozásban,a mindennapos csalódásban
Hogy visszabillenjen a földgolyó
Gyermekem hősi munkája a hangadó
Hegedühang mellett pihenve
Délutáni álmom nyugalomba helyezve
Ringatott ,mint bölcsőben a kisdedet
A boldog megelégedés szárnyára emelve
Átrepülte vélem az egész világot
És magához ölelte a szeretett családot
Most ismét magunkra maradtunk,
Messze szállt,hogy uj életét folytassa
Napok jönnek – mennek Reá várva
Hogy hegedühangja lelkünket átjárja
Addig visszazökkenünk e cudar világba
E boldogtalanság árvaságunk ára.
Author: Hutás Mihály
Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért. Művészportré a szerzővel: