Kiábrándultan

Kiábrándultan

Csak esik,esik csendben, lélektelenül
S lassan kivül-belül elszürkül a világ
Nézem a fuldokló természet kinkeserveit
Hogyan vesziti el a valaha zöldben pompázó szeretteit

Kopott, tarka ruhában az utca embere
Az elvétve látható szép vonások mögött is erőszakolt külsőségek rejlenek
Élettelen a város, mintha kalodába zárták volna
S mundérján főpolgármesterünk bünös szellemiségét hordja.

Az ősi Duna partjait a didergő hullámok unottan nyaldossák
Egy-egy vendégváró Euro-hajó tétován szeli habjait
Örülhetünk, ha gyilkos vegyszer helyett csak a természet levedlett ruháját viszi magával
S nem törődik többé a természetvédők egyre duzzadó haragjával.

Lelki Trianonban él az ország !
Ellenségei kivül – belül ostromolják!
Testvéri köteléket választásokkal gunyolják
Alamizsnakosár osztogatásával önérzetében gyalázzák

Csak esik- esik csendben lélektelenül
S lassan kivül – belül elszürkül a világ
Egy elátkozott, s szomoru évszázadban születtem
De sohasem hittem volna, hogy szennyben, mocsokban is végzem!

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

47 LETTEM

  47 LETTEM   Gördülnek az évek, benne sok szép álom, Mindenki másnak ugyanezt kívánom! Megélt fiatalkor… néha megdermedek.. Köszönöm Istenem, ezt a negyvenhetet!  

Teljes bejegyzés »

ÉLED BENNED

ÉLED BENNED Szédülök betegség csóktól, félve nyíló virágoktól. Illatuk vár, – szerelemre, langyos hajnal kegyelemre.   Vonyít bennem, – élni akarás, lassan száradok, – farakás.

Teljes bejegyzés »

Lesz-e még…

  A végtelenül távoli múltban (vagy talán álom volt csupán?), volt egy kis négy-évszakos ország, az én hazám. Világot tisztító, hosszú, fehér telek után langy

Teljes bejegyzés »

Örvény

Szitakötő ül a nádon, a messzi, üres határon. mozdulatlan, némán vár, ajkán néma fohász száll. hangtalan dal mély szava, könny, kötél, sár s a mély

Teljes bejegyzés »

Mit gondolók

Azt mondod, nemsoká felszabadítanak. De én mindig szerettem az apró, világos cellát. Szeretem a simára csiszolt köveket, amik meghallgatják minden gondolatom, de még jobban szeretem

Teljes bejegyzés »