Kiábrándultan

Kiábrándultan

Csak esik,esik csendben, lélektelenül
S lassan kivül-belül elszürkül a világ
Nézem a fuldokló természet kinkeserveit
Hogyan vesziti el a valaha zöldben pompázó szeretteit

Kopott, tarka ruhában az utca embere
Az elvétve látható szép vonások mögött is erőszakolt külsőségek rejlenek
Élettelen a város, mintha kalodába zárták volna
S mundérján főpolgármesterünk bünös szellemiségét hordja.

Az ősi Duna partjait a didergő hullámok unottan nyaldossák
Egy-egy vendégváró Euro-hajó tétován szeli habjait
Örülhetünk, ha gyilkos vegyszer helyett csak a természet levedlett ruháját viszi magával
S nem törődik többé a természetvédők egyre duzzadó haragjával.

Lelki Trianonban él az ország !
Ellenségei kivül – belül ostromolják!
Testvéri köteléket választásokkal gunyolják
Alamizsnakosár osztogatásával önérzetében gyalázzák

Csak esik- esik csendben lélektelenül
S lassan kivül – belül elszürkül a világ
Egy elátkozott, s szomoru évszázadban születtem
De sohasem hittem volna, hogy szennyben, mocsokban is végzem!

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Menekülés

Lelkem, üldözött vadként, Menekül, fut Ha vadászfegyver dörrenése Veri fel az erdő mélyének csendjét. Nyomában felrebbenő madársereg Szárnyának riadt verdesése Zúg a légen át. Néhány

Teljes bejegyzés »

Valaki sír az éjszakában

Valaki sír az éjszakában (ViLLaneLLe)   Valaki megtört szívvel sír az éjszakában. Lélekgyöngy áztatta szemmel az ég felé tekint. S ölelné azt, ki csak reá

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

Elviszi a szél

Vajon itt vagyok még, vagy csak álom a lét? Falra vetett árny a képem. Nem éltem, csak hittem, s elviszi a szél, amit a lelkem

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Tóth Lászlóné Rita

A tükör

Épp olyannak fogadj el, mint amilyen vagyok szereteted tükrében majd változni fogok. Olyan leszek, amilyennek a tükör mutat, te tartod elém és megvalósítod magad.   Az

Teljes bejegyzés »

Megdermedt a csend

Megdermedt a csend, s benne fagyva én. Olvasztva a múlt, s fűtve új remény.   Villogó a tér, rám vetít csodát. Izzó kék szeme, újra

Teljes bejegyzés »

Húsz év

A kórházi folyosón álltam finom húslevessel a kezemben, amikor Bálint megszületett. Hamar kiderült, hogy Ő az, mert sírásból kezdődő igazi oroszlánbömbölés pergette le a vakolatot,

Teljes bejegyzés »