Kiábrándultan

Kiábrándultan

Csak esik,esik csendben, lélektelenül
S lassan kivül-belül elszürkül a világ
Nézem a fuldokló természet kinkeserveit
Hogyan vesziti el a valaha zöldben pompázó szeretteit

Kopott, tarka ruhában az utca embere
Az elvétve látható szép vonások mögött is erőszakolt külsőségek rejlenek
Élettelen a város, mintha kalodába zárták volna
S mundérján főpolgármesterünk bünös szellemiségét hordja.

Az ősi Duna partjait a didergő hullámok unottan nyaldossák
Egy-egy vendégváró Euro-hajó tétován szeli habjait
Örülhetünk, ha gyilkos vegyszer helyett csak a természet levedlett ruháját viszi magával
S nem törődik többé a természetvédők egyre duzzadó haragjával.

Lelki Trianonban él az ország !
Ellenségei kivül – belül ostromolják!
Testvéri köteléket választásokkal gunyolják
Alamizsnakosár osztogatásával önérzetében gyalázzák

Csak esik- esik csendben lélektelenül
S lassan kivül – belül elszürkül a világ
Egy elátkozott, s szomoru évszázadban születtem
De sohasem hittem volna, hogy szennyben, mocsokban is végzem!

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

29 + = 36

Április

Asszonya vagy nappalnak s éjszakának, Míg a szívek egy dobbanásba válnak.   Símogató kezed közt tart egy álom, S elkísér csókba váló valóságon.   Mandulabarna

Teljes bejegyzés »

Beforratlan sebek

Beforratlan sebek   Már nem tudott sírni. A könnyei már régen elapadtak, és hiábavaló is lett volna. Csak belülről feszítette az a tehetetlen düh, elkeseredettség,

Teljes bejegyzés »

Életszeretet

Szeretem a szivárványt – az esőillatú napsütésben. Szeretem a tenger moraját – lágyan andalító szélben. Szeretem a csicseregve üdvözlő szép napfelkeltéket, S ahogy kávéillat-meleg, hűséges

Teljes bejegyzés »

Magánylátogató

Ma ellátogatott hozzám a magány. Köszönés nélkül ült mellém a padon. Nem háborgatott, csendben elmélázott. Gondoltam: Hadd maradjon, hagyom. Láthatatlan burokba rejtőzve lógatta lábát szótlanul,

Teljes bejegyzés »

Az üres marok

Hoztál valamit? – suttogta halkan, Miközben nagy, kék szemeit rám meresztette. A zsebem üres volt. Felemeltem gyorsan. Ő apró fejét a vállamba temette. Szólni nem

Teljes bejegyzés »

Őszintén

Nem vagyok szent. Még csak jónak sem mondható. Nem vagyok szerény, áldozatkész, Sem odaadó. Az önérzetem valahol odafenn az egekben, A kritikát nem tűröm, mert

Teljes bejegyzés »