Másfél méterre

Másfél méterre

Ülök egykedvüen másfél méterre egy ismeretlen bünös vágy kiszolgáltatottságában

Ráncos homlokom nedves barázdái évgyürükbe zárják kusza gondolatim

Megalkuvás lett kenyerem, hogy el ne hagyjon a kegyelem

Szép halált nyerni ajándék gyanánt.

Pedig a vágyam nem hág törvényen át

S ha csokorba rejtem

Testet ölt a lelkem mézédes árnyoldalán.

Sok földi vigasság, hozzá képest rabság

Nem szüzi virágszál tiltott tolvajlása
Ám annak mércéje, kinok kelepcéje
Hogy másfél méterre kárhoztat landolni az élet.
Jöhetnek harcias fellegek, s jöhetnek szivárványos reggelek
Simulhatnak ráncaim, s kinőhetnek szárnyaim
Beteriteni egy tisztesebb exisztenciát,
A távolság csak megmarad, s a bus idő meg elszalad
Nem érzem már lehelletét sem, csak az ivei virágzanak

Milyen lehet ize, elképzelni sem tudom
Bár kóstolgatom nap, mint nap a képzelet szárnyain
Mézédes,csipős, vagy keserü talán?
Szertelen,zavart keltő, vagy kegyetlen-
Vagy tüzet okádó forró hevület
Vagy jégkatlanba záró kinzó lendület?

Másfél méterre az örökkévalóságon át
Mint Noé bárkája végtelen bezárva
S az eső csak hull negyvenszer negyven napon át
Hullámsirba zárva jelent és jövendőt.
Csak ez a másfél méter jelzi számunkra az örök időt.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

58 − 54 =

Március haván

Asszonya vagy nappalnak s éjszakának, Míg a szívek egy dobbanásba válnak.   Símogató kezed közt tart egy álom, S elkísér csókba váló valóságon.   Mandulabarna

Teljes bejegyzés »

Beforratlan sebek

Beforratlan sebek   Már nem tudott sírni. A könnyei már régen elapadtak, és hiábavaló is lett volna. Csak belülről feszítette az a tehetetlen düh, elkeseredettség,

Teljes bejegyzés »

Életszeretet

Szeretem a szivárványt – az esőillatú napsütésben. Szeretem a tenger moraját – lágyan andalító szélben. Szeretem a csicseregve üdvözlő szép napfelkeltéket, S ahogy kávéillat-meleg, hűséges

Teljes bejegyzés »

Magánylátogató

Ma ellátogatott hozzám a magány. Köszönés nélkül ült mellém a padon. Nem háborgatott, csendben elmélázott. Gondoltam: Hadd maradjon, hagyom. Láthatatlan burokba rejtőzve lógatta lábát szótlanul,

Teljes bejegyzés »

Az üres marok

Hoztál valamit? – suttogta halkan, Miközben nagy, kék szemeit rám meresztette. A zsebem üres volt. Felemeltem gyorsan. Ő apró fejét a vállamba temette. Szólni nem

Teljes bejegyzés »

Őszintén

Nem vagyok szent. Még csak jónak sem mondható. Nem vagyok szerény, áldozatkész, Sem odaadó. Az önérzetem valahol odafenn az egekben, A kritikát nem tűröm, mert

Teljes bejegyzés »