Másfél méterre
Ülök egykedvüen másfél méterre egy ismeretlen bünös vágy kiszolgáltatottságában
Ráncos homlokom nedves barázdái évgyürükbe zárják kusza gondolatim
Megalkuvás lett kenyerem, hogy el ne hagyjon a kegyelem
Szép halált nyerni ajándék gyanánt.
Pedig a vágyam nem hág törvényen át
S ha csokorba rejtem
Testet ölt a lelkem mézédes árnyoldalán.
Sok földi vigasság, hozzá képest rabság
Nem szüzi virágszál tiltott tolvajlása
Ám annak mércéje, kinok kelepcéje
Hogy másfél méterre kárhoztat landolni az élet.
Jöhetnek harcias fellegek, s jöhetnek szivárványos reggelek
Simulhatnak ráncaim, s kinőhetnek szárnyaim
Beteriteni egy tisztesebb exisztenciát,
A távolság csak megmarad, s a bus idő meg elszalad
Nem érzem már lehelletét sem, csak az ivei virágzanak
Milyen lehet ize, elképzelni sem tudom
Bár kóstolgatom nap, mint nap a képzelet szárnyain
Mézédes,csipős, vagy keserü talán?
Szertelen,zavart keltő, vagy kegyetlen-
Vagy tüzet okádó forró hevület
Vagy jégkatlanba záró kinzó lendület?
Másfél méterre az örökkévalóságon át
Mint Noé bárkája végtelen bezárva
S az eső csak hull negyvenszer negyven napon át
Hullámsirba zárva jelent és jövendőt.
Csak ez a másfél méter jelzi számunkra az örök időt.
Author: Hutás Mihály
Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért. Művészportré a szerzővel: