Epilógus

EPILÓGUS!

Szilveszter mámoros forgatagában

Lépések ölelkeznek jégvirágos éjszakában

A mult esztendő elfelejtett álmaiért

Petárdák osztanak zajos hálaadást

Óévi várakozásban, reményt vesztett lemondásban

Zarándokbottal baktatok kezemben

Vajon higgyek-e még egy utolsó találkozásban

A szeretett Asszony imádott csókjában?

A pezsgő ize még számban kavarog

Tört hétvégek, s ünnepek kusza zavarában

Meglelhetem-e a lélek nyugalmát?,

Vagy kétségek közé mélyen elvegyülve

Ifjuságom nyalka vágyait messze elkerülve

Bucsut inthetek éltem filozófiájának?

Hogy az incsiklandó malacpecsenye iz orgiája

Vetekszik-e ritkuló légyottjaim intim hangulatával

Hogy rejtegetett öröm perceim egyre fakuló mosolyával

Megadásra kényszerit egy végső leszámolással,

Szavainak minden hangsulyát mérlegre helyeztem

Betegen fürkészve az értelmezés fortélyait

S kifinomult érzékszerveimmel élére állitva szelid kritikáját

Két kézzel kérhetem az elfogadás reménysugarát

Hogy legalább emlékét átmenthessem a harnadik évezredbe

Mint nyitott könyv árulkodjon, s ne maradjon elfelejtve

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

− 2 = 2

Lelkem tavasza

A magány a legrosszabb társaság. Fájdalmas űrt feszít az ember mellkasába, szívébe sóvárgást csalogatva, elméjébe pedig szüntelenül ugyanazt az arcképet vetítve. Az egyedüllét mindig is

Teljes bejegyzés »

Április

Feketébb az éj, Ezüst a hodfény, S lágy felhők ölén Ringom fénykörén. Lila orgonák, Múltak illatán, Álmodnak elém, Magány éjjelén. Mosolyod érint Hideg csókodban. S

Teljes bejegyzés »

A béke áldozatai

Szénnel rajzolt világban élek. Minden szürke. A felhős égbolt, a kavicsos talaj, a nyugaton vánszorgó hatalmas folyam. A behemót épületek, a köztük közlekedő ormótlan vonat.

Teljes bejegyzés »

adoráció az aggodalomhoz

földig hajolok előtted és hódolok neked ó hatalmas aggodalom teljesen átadtam magam neked  rendelkezz velem mint anyáimmal nemzedékről nemzedékre hisz mindvégig velünk maradsz  irgalmazz ó

Teljes bejegyzés »