EPILÓGUS!
Szilveszter mámoros forgatagában
Lépések ölelkeznek jégvirágos éjszakában
A mult esztendő elfelejtett álmaiért
Petárdák osztanak zajos hálaadást
Óévi várakozásban, reményt vesztett lemondásban
Zarándokbottal baktatok kezemben
Vajon higgyek-e még egy utolsó találkozásban
A szeretett Asszony imádott csókjában?
A pezsgő ize még számban kavarog
Tört hétvégek, s ünnepek kusza zavarában
Meglelhetem-e a lélek nyugalmát?,
Vagy kétségek közé mélyen elvegyülve
Ifjuságom nyalka vágyait messze elkerülve
Bucsut inthetek éltem filozófiájának?
Hogy az incsiklandó malacpecsenye iz orgiája
Vetekszik-e ritkuló légyottjaim intim hangulatával
Hogy rejtegetett öröm perceim egyre fakuló mosolyával
Megadásra kényszerit egy végső leszámolással,
Szavainak minden hangsulyát mérlegre helyeztem
Betegen fürkészve az értelmezés fortélyait
S kifinomult érzékszerveimmel élére állitva szelid kritikáját
Két kézzel kérhetem az elfogadás reménysugarát
Hogy legalább emlékét átmenthessem a harnadik évezredbe
Mint nyitott könyv árulkodjon, s ne maradjon elfelejtve
Author: Hutás Mihály
Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért. Művészportré a szerzővel:
