Epilógus

EPILÓGUS!

Szilveszter mámoros forgatagában

Lépések ölelkeznek jégvirágos éjszakában

A mult esztendő elfelejtett álmaiért

Petárdák osztanak zajos hálaadást

Óévi várakozásban, reményt vesztett lemondásban

Zarándokbottal baktatok kezemben

Vajon higgyek-e még egy utolsó találkozásban

A szeretett Asszony imádott csókjában?

A pezsgő ize még számban kavarog

Tört hétvégek, s ünnepek kusza zavarában

Meglelhetem-e a lélek nyugalmát?,

Vagy kétségek közé mélyen elvegyülve

Ifjuságom nyalka vágyait messze elkerülve

Bucsut inthetek éltem filozófiájának?

Hogy az incsiklandó malacpecsenye iz orgiája

Vetekszik-e ritkuló légyottjaim intim hangulatával

Hogy rejtegetett öröm perceim egyre fakuló mosolyával

Megadásra kényszerit egy végső leszámolással,

Szavainak minden hangsulyát mérlegre helyeztem

Betegen fürkészve az értelmezés fortélyait

S kifinomult érzékszerveimmel élére állitva szelid kritikáját

Két kézzel kérhetem az elfogadás reménysugarát

Hogy legalább emlékét átmenthessem a harnadik évezredbe

Mint nyitott könyv árulkodjon, s ne maradjon elfelejtve

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Versek
Veress Zita

Barlang nélküli ember

Hál’ Istennek nincs sár! A keményre fagyott keréknyomokat a hó is belepte már. Úgyhogy félni nem kell! Van takaró. Finom, puha, ragyogóan tiszta. Nem túl

Teljes bejegyzés »

Vadrózsa

Bájos virágát nem kötheted csokorba. Nyurga száron szirmait a szél fodrozza. Nehézkes megfogni a virágkelyheket, mert átkozott tettéért tüskéssé lettek.   A szentcsaládot egykor ölébe

Teljes bejegyzés »

Tavaszi álom

Egy ősrégi torony, régmúltból maradt ott, mágikus térben lógnak emlékfoszlányok. Bútorok ma porlepett deszkadarabok, alig-alig akadnak valós vonások.   Látogatóba csak a madarak járnak, kísértenek,

Teljes bejegyzés »

Ősrégi torony

Egy ősrégi torony, régmúltból maradt ott, mágikus térben lógnak emlékfoszlányok. Bútorok ma porlepett deszkadarabok, alig-alig akadnak valós vonások.   Látogatóba csak a madarak járnak, kísértenek,

Teljes bejegyzés »

Nyár a réten

Tikkasztó hőség volt, perzselt napsugara, valós nyári idill a táj hangulata . Csendesség takarja a fullasztó határt, úgy áll a lég, mint ahol még szél

Teljes bejegyzés »

Kikeletre várva

Ám a tavasz közelsége lelket fűt, töri szirmát az érzés, léte megnyűtt. Kint kopasz ágak közt köd a hódító, jeges illatárra szólhat meghívó.   A

Teljes bejegyzés »