A Lantoshoz
Lantod, mit letettél, tán felveszi más,
egy karakán törpe, vagy szelíd óriás,
hisz ezerszer volt, és van rá jó alkalom,
pátosszal pengetni borgőzös hajnalon,
virtuális rabként, hurokban a neten,
vagy virágzó mezőn csókokra éhesen.
Valódi csókokra szerelem hevével,
aminek tüzében reményünk nem ég el,
nem ég el, csak fénylik (bár múltunk mostoha),
elveszett vágyaink lángoló ostora
mutatja az utat, s a húrok hangja száll,
hűen hallgatja, ki az út mentén kaszál,
hallgatja, s dalolja, ki dadog, ki hadar,
aki e hazában, és szívében magyar…
S ha pihen is lantod, bennünk ott él a dal,
kétszáz esztendősen lelked még fiatal.
Author: Török Nándor
Török Nándor az Irodalmi Rádió legjobb szerzője 2017. cím birtokosa. 1965-ben születtem, a felvidéki Lelesz községből származom. Gimnáziumi tanulmányaimat Nagykaposon és Selmecbányán végeztem. 1989-ben szereztem kertészmérnöki diplomát Budapesten. Azóta itt élek. Első verseimet az egyetemi évek alatt írtam, majd kb. 20 év szünet után, 2010-ben újra az írás felé fordultam. Elég későn kezdtem publikálni. Nyomtatásban 2015-től jelentek meg írásaim az Agria irodalmi folyóiratban, a Magyar Múzsában, a Napútban, a Hetedikben, a KisLantban, a Kaptárkövekben, a Régióban (Szlovákia) és számos antológiában. A különböző online irodalmi lapokban, pályázatokon is próbálok legjobb tudásom szerint jelen lenni. 2017-ben elnyertem az Irodalmi Rádió legjobb szerzője díjat és a Természet Poétája címet. Az OMLIT pályázatán Mécs Lászó Irodalmi Díj: 2.hely, Az Év verse: 2.hely 2018. OMLIT Igazgyöngy pályázat: 1.hely, Az utolsó olvasóért pályázat: 1.hely 2019-ben az IR pályázatán az Év mérnök költője pályázat 1.hely, a Természet Poétája pályázat: 2.hely A Magyar Irodalomtörténeti Társaság Líra Különdíj, 2019. A Napút...
