Hova jutottunk.
Sajnálom az elfecsérelt ifjuságom
Amivel büszkélkedhetek, csupán a Családom
A sors kegyét ki kellett volna használnom
Isten áldását minduntalan meghálálnom
Szégyen: elfogadtam a kétszinü világot
Báránybőrbe bújva szedtem a virágot
Ott kopogtattam, ahol nem kellett volna
Keserü sóhajom most nem így dalolna
Körbe-körbe lángnyelvek villogtak
Miközben fúle is volt a puszta falaknak
Sötét szellemképek járták a néma éjszakát
Hálójukból az áldozatot zárkáikba szállitották
Hova lettek: vérpadra,vagy Gulagra
Távoli farkasorditó szelek szárnyára
Mit itthagytak emlékek és könnyek
Közben egyre ávós bitangok születtek
Nem biztál sem apádban sem magadban
Hol jól érezted magad csupán az árnyékban
Vagy vitted a zászlót az első sorban
Vagy levetkőzted álmaid abban a korban
A mában visszaköszönnek a múltad átkai
Hiába nyilnak egyre tágabbá szemed pupillái
Szellemüldözőid kiforditott öltönyükben
Vizesárkot ácsolnak a torzult lelkükben
Hideglelés fut át megfáradt testemen
Hány nap vár még rám míg békémet meglelem
Véreimért való aggódásom is már régen elvesztettem
A keresztbe kapaszkodva talán elnyerhetem üdvösségem
Author: Hutás Mihály
Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért. Művészportré a szerzővel: