Jégarckép

A költő önarcképe rímekbe szedett.
A szobrász fából faragja, és
bronzba önti az idő ráncait.
A festő vásznán szivárványba
borul az arcod, a zene szárnyán
húrok közt kanyarog.
Belém ivódott a jégarcképed.
Szilánkjai hűvösen hevernek,
ha csikorogva tapossuk emlékét
a megfakult közegnek.

Szabó Edit Irma
Author: Szabó Edit Irma

Szabó Edit Irma az Irodalmi Rádió szerzője. Boltizárné Szabó Edit vagyok, írói néven Szabó Edit Irma.Gyulán születtem, Sarkadon élek a családommal.Hivatásom óvodapedagógus, jelenleg óvodavezetőként dolgozom egy kis községben.Néha csak játszom a szavakkal, az összecsengő rímekkel, a vers zeneiségével.A gyermekverseim mutatói a játékosság, és a humor. Ritkán írok, de olyankor a mélyen rejlő gondolatokat, érzéseket próbálom felszínre hozni, formába önteni. Az érzelmek, a természet, a zene inspirál, segít a lelki ráhangolódásban.Számos pályázaton értem el szép sikereket. Nyomtatásban eddig 16 antológiában olvashatóak, illetve három hangoskönyvben hallgathatóak verseim.Önálló nyomtatott kötettel még nem rendelkezem, viszont igyekszem megtalálni az egyéni hangomat.Az internetes portálokon történő publikálás további kiteljesedést biztosított. A szerkesztők észrevételei, kritikái, elismerései, a tagok visszajelzései segítettek az útkeresésben.2009 óta vagyok kapcsolatban az Irodalmi Rádióval.2013-ban Lélek-ének címmel jelent meg a netkötetem az Irodalmi Rádió szerkesztésében, amely felkerült a Magyar Elektronikus Könyvtár állományába. 2016-ban az Év gyermekverse pályázaton 1. helyezést értem el.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Legördült a függöny

A ház összes lakója tudta, melyik lakásból szűrődik ki a zongoraszó. Azt is tudták, hogy minden reggel pontban kilenckor érdemes az első emeleti erkély alá

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Serfőző Attila

Hangtalan

És mégis úgy maradtál bennem, mint füst a szobában, ha fényre száll, illat a rúzsfoltos ruhán, halk nevetés, mit nem felejt a nyár. Lépted az

Teljes bejegyzés »

Ketten voltunk egész

De szeretném vissza Pörgetni az időt! Ledobni a ruhát, Lerúgni a cipőt.   Nyár volt, holdfény, bánat. Mert utolsó este. A tóparton ültünk. Ő mereven

Teljes bejegyzés »

Egy nyári éjszakán

Oly nagy a csend, szinte hangos. Fülelek langy nyári este. Csak zizegés és susogás. Betakar a sötét leple.   Ciripelés, tompa hangok, Talán-talán kotorászás. Távol

Teljes bejegyzés »

Apa, köszönöm

Gyere, Apa, Homokozz velem! A legnagyobb Vár miénk legyen!   Apa, kérlek, Rúgjad a labdát! Hívjuk ide A szomszéd bandát!   Üljél mellém! Nem megy

Teljes bejegyzés »