BIZTATÁS
Te kezet nyújtottál, mikor bajban voltam,
mért nem fogadod el most az én jobbomat?
Nem akarsz gyengének látszani előttem,
ezért utasítod el segítő kezem?
Kihúzod magadat, felveszed álarcod,
erőt sugározzon minden mozdulatod.
Csak én tudom, mi dúl rebbenő lelkedben,
Mi az, ami sújtja fájón a szívedet.
Nézd, megjött a tavasz, tekints végre körül,
csak egy pillantást vess az álarcod mögül!
Mosolyt küldi feléd a lila orgona,
illatát megunni nem vagy képes soha.
Cikázik a fecske, fészket épít éppen,
csivitelve hirdet tavaszt a napfényben.
Aranyeső mosolyt varázsol az arcra,
látod, bársonyosan bimbózik a barka!
Kék szemű tavasznak csábít minden bája,
gyönyörködj, hát kérlek, ebben a világban.
Bánatodat dobd el, mint megunt kabátot,
zenéljen a szíved szelíd boldogságról!
Ennyi telik tőlem, ez az, mit adhatok:
simogató szavak, bátorító dalok.
Örökzöld időmből mosolyt küldök feléd,
élni akaráshoz remélem, hogy elég.
Budapest, 2017. március 27.
- B. Moravetz Edith
Author: B. Moravetz Edith
B. Moravetz Edith az Irodalmi Rádió szerzője. 1945. március 4-én születtem Grazban. A világháború végén szüleimmel visszatértem Erdélybe, Besztercére. Itt nevelkedtem csodás környezetben, három öcsémmel, szerény körülmények között, de szerető családi körben. Édesapánk tragikus hirtelenséggel fiatalon meghalt, ekkor Édesanyánk úgy döntött, hogy repatriálását kéri gyermekeivel nagyszüleinkhez. Így kerültem érettségi után Budapestre, ahol 21 évesen férjhez mentem, három csodálatos leányom született. Boldogságomnak tizenkilenc év után válásom vetett véget. Ezután gyermekeimet egyedül neveltem. 1991-ben újra remény költözött szívembe, ekkor kötöttük össze második férjemmel életünket. Egymás megbecsülésében, szeretetben örülünk tizenkét unokánknak, és három dédunokánknak. 1985-ben kezdtem írni visszaemlékezéseimet, prózában. „Miért” címmel 70. születésnapomra magánkiadásban jelentettem meg, szűk családi és baráti körnek. 2014-ben elvégeztem a Jobb agyféltekés rajztanfolyamot, melynek hatására portrékat rajzoltam; ekkor kezdtem el a versírást is… Szeretek olvasni, szeretem a művészetet, lenyűgöz a természet varázsa. Nem tanultam írni, gondolataim felbukkannak, ki kell írnom magamból lelkem rezdüléseit, le kell írnom gyermekkorom emlékeit, a mesevilágot, melyet Erdély személyesít meg számomra, hadd ismerjék meg azok is, akik még soha nem jártak arra. Vagy elég egy szó, egy mondat, a napfelkelte, a szellő, amint titkokat súg a falevélnek, a gyermek kacaja, két öreg kéz, mely egymásba fonódik, a padon ülő kismama; bennem érzelmeket indít, s addig...