Kibillent a világ helyéből

Kibillent a világ a helyéből.

A természet csúfot űz belőlünk
Tegnap meleg csúcsok döngettek
Ma már hó és zimankó ölelgetnek
Mert a természet bünteti az emberiséget
Mivel visszaélt az élet törvényeivel
Nem törődve született gyermekeivel
Mintha moly rágta volna agytekervényeink
Légszomj kíséri bizonytalan tétova lépteink
S szeretetlenség, gyűlölet kíséri tetteink
Sárral dobálják a nemzet hőseinek falát
S kötéllel fenyegetik ellenfeleik torkát
A megbolydult világ végéhez közeledik?
Vagy élte önkezével bevégeztetik?
Mit ér az az ember,aki úgy érzi
Feleslegessé vált az egész bűnös világnak
El sem tudja képzelni,mit nyújthat a hazának
Látva hogy a kannabisták sippal,dobbal,nádi hegedűvel
A demokrácia fogalmát így tanitják gyermekeinknek
A teremtő csóválja a fejét a látottak alapján
Ha elforditja csorba eshet az emberiség bizalmán
Kart-karba öltve kell viselni a megpróbáltatást
S ha eljön az ideje keményen visszaverni a támadást
Billentsük hát vissza a földet közösen a helyére
Hogy legyen az ifjuságnak egészséges jövőképe

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. Köszönöm ezt a verset, minden szavával mélyen egyetértek, és nagyon remélem, megtaláljuk az értelmes, jó megoldást, hogy visszafordítsuk ezeket a lealacsonyodott, megveszekedett , csak gyűlölködésre képes kannabistákat!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Altatódal

Csillagos fenn az ég, dalokat zeng a rét. Könnye lehull, földre gurul, új életet igéz.   Felhőt ringat az ég, végtelen tengerkék. Illan bánat, fújja

Teljes bejegyzés »

Csupaszon

Vihar rántott a torkába, szótlanul burkolt magába. Lefújt egy félelmes árnyat, mosta arcomról a mázat, oldotta a durva kérget, mit rám ragasztott az élet.  

Teljes bejegyzés »

Csengő

Asztalomon, mint őr nyugszik az öreg csengő álmaim felett. Kopottas már külseje a sok-sok éves nap-hold ciklusoktól, De még éles csengése a boldog időknek mosolyától,

Teljes bejegyzés »

Alkonyodó pusztaság

Alkonyodik. Halkul a pusztaság, már pihenni készülődik. A selymes vízként szétterülő, éltető fény visszahúzódik. Némuló világ, mező, legelő, az ég is elsötétedik, S a távolban

Teljes bejegyzés »

Koronazár

Józsi arra ébredt, hogy a szemét égeti a nap. A kocsma bejárata előtt találta magát az árokban, és piszkosul el volt ázva. Majdnem annyira, mint

Teljes bejegyzés »