A természet poétája

A természet poétája

Az embert az Isten, a maga hasonlatosságára teremtette
A természet minden csodája mit felfog :érzékszervei és a szive
A tengerek színes világa,s a szárazföld színes kavalkádja
A földünket boritó Nap és csillagok álom utazása,
Az illatos virágok,zöld mezők,lombos s fenyőerdők varázsa
Az állatvilág bájos, s haragos színes világa
Csak érzékszerveinkkel válnak számunkra elfogadásra
Igy lehet a teremtő szivünk szeretetével a természet poétája
Róla dalol a pacsirta, s a lombok suttogása
Az árvizek,földrengések,s a földet érő katasztrófák
Jelzik hogy tenni kell a természetért,hogy életét megóvják
Mindezt csokorba foglalja a fény és a sötétség
Legyen az őrzőknek szive az éberség
Öröm és hála áradjon szét lelkünkben
Igy édes lesz az élet:élek,élek hitünkben
Öltöztessük magunkat színes ünnepi ruhába
Ünnepeljük a Föld napját,s örömünk helyezzük hálába
Az Istennek tervét a csodálatos természet szolgálja
Hogy az ember ember maradjon,ez az Úrnak morálja
Az emberi gyarlóságot gyógyitja a jóság és a szeretet
A betegségek gyógyitását is szolgálja a természet
Ez is bizonyságául szolgál igaz szerető hittel
Hogy a természet poétája igenis maga a teremtő Isten

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Versek
Faragó Maia

Mi marad?

A végén mi marad? Ha meg se próbáltad? Hagyod, hogy a fèlelem utat törjön magának? Hogy eleve vesztesnek tituláljanak? Közben te megnyílsz, te szeretsz, te

Teljes bejegyzés »

Csillaglesen

* Szellő rebben, a Hold ragyog – csak én vagyok meg a csillagok. Nyújtózkodom, bemérem, hátha valamelyiket elérem. De mindegyik oly messze van, s én

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Petes H. László

Várva

Várva   Suttog a lant, kietlen hant Vágyak alant, söprik a vant Feléd izzik minden ideg S eléd csúszik…lelked hideg   Tenni vágyna távnak árnya

Teljes bejegyzés »

Bál után

„- Ennek az estének nem lesz se vége, se hossza…” – sóhajt a kristályváza villanyfénytől megfosztva, pedig boldogságához mindig csak annyi kellett, hogy maga is

Teljes bejegyzés »

…Búcsúzóul

Nem àlltam még készen, Erre …nem is lehetett, Hogy elveszítsem hirtelen, Kit szívemből szeretek. A tàvolsàg közöttünk, Nagyobb nem is lehet, Sosem szoríthatom Meg màr

Teljes bejegyzés »

A mamára várva

Szomorú napra ébredtem, mikor ràjöttem, Màr nem vagy velem…. Édesanyàm, valami  hibàt vétettem, Hogy többé neked nem kellettem? Ha rosszat tettem, vagy mondtam, Kérlek, bocsàsd

Teljes bejegyzés »