A természet poétája

A természet poétája

Az embert az Isten, a maga hasonlatosságára teremtette
A természet minden csodája mit felfog :érzékszervei és a szive
A tengerek színes világa,s a szárazföld színes kavalkádja
A földünket boritó Nap és csillagok álom utazása,
Az illatos virágok,zöld mezők,lombos s fenyőerdők varázsa
Az állatvilág bájos, s haragos színes világa
Csak érzékszerveinkkel válnak számunkra elfogadásra
Igy lehet a teremtő szivünk szeretetével a természet poétája
Róla dalol a pacsirta, s a lombok suttogása
Az árvizek,földrengések,s a földet érő katasztrófák
Jelzik hogy tenni kell a természetért,hogy életét megóvják
Mindezt csokorba foglalja a fény és a sötétség
Legyen az őrzőknek szive az éberség
Öröm és hála áradjon szét lelkünkben
Igy édes lesz az élet:élek,élek hitünkben
Öltöztessük magunkat színes ünnepi ruhába
Ünnepeljük a Föld napját,s örömünk helyezzük hálába
Az Istennek tervét a csodálatos természet szolgálja
Hogy az ember ember maradjon,ez az Úrnak morálja
Az emberi gyarlóságot gyógyitja a jóság és a szeretet
A betegségek gyógyitását is szolgálja a természet
Ez is bizonyságául szolgál igaz szerető hittel
Hogy a természet poétája igenis maga a teremtő Isten

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Az elhagyott esernyő átka

  Volt egyszer egy magányos ember, Férfiként jött a földre lelke. Nem lelte a szeretet hangját, Ezért soha nem csapott lármát.   Volt neki gyönyörű

Teljes bejegyzés »

Mindenkinek adtam

Volt, akinek nevetést. Volt, akinek könnyeket. Adtam magamból reményt, aztán el is vettem. Valakinek emlékeket. Valakinek feledést. Valakinek csak a csendet adtam, hogyha kért. Volt,

Teljes bejegyzés »
Prózák
A. J. Vale

A kastély

– Mindjárt itt van Halloween, csináljunk valami különlegeset! – lelkendezett Linda barátnőm a telefonban. – Kicsit félek a különleges ötleteidtől – próbáltam óvatosan fogalmazni, nehogy

Teljes bejegyzés »
Prózák
A. J. Vale

Az ördög maga

Mélyen aludtam. Az idilli álomképek egymást váltották, majd váratlanul átcsaptak egy valódi rémálomba. Valami erősen megragadta a karom, éles karmai a húsomba mélyedtek, kiserkent a

Teljes bejegyzés »