még eleven az emlék,
ahogy pipád füstje körülleng
még eleven az emlék,
ahogy kedves hangod visszacseng,
még most is fáj az emlék,
s az elmém egyre azon töpreng…
miért?
még előttem mosolyod,
ahogy huncutul bokszolni hívsz,
még látom a mosolyod,
velem zsíros kenyér csatát vívsz,
s látom megtört mosolyod…
nem szólítasz, nem kérsz, már nem bírsz
miért?
többet már nem kérdezem,
csak csendben magamba zárkózom,
üres a tekintetem,
az emlékeimben sodródom,
nézd, arcom kezembe temetem,
pipafüst ül még árnyékodon,
tizennyolc évet voltál velem,
de ezt megköszönni tartozom.
2017. június 8.
Édesapám ezen a napon lenne 84 éves, de egy orvosi műhiba következtében 44 éve már nincs közöttünk…
Author: Takács Mária
Takács Mária az Irodalmi Rádió szerzője.1955. január 4-én születtem, Budapesten.Mindig mosolygó, romantikus, háromszoros nagymama vagyok, aki lelkiekben még mindig a gyermekkorát éli.Édesapámat nagyon korán elvesztettem, hiánya a mai napig elkísért. De hiszem és vallom, hogy mindig lehet jobb, és jobb akkor is, ha néha-néha mély gödörben érezzük magunkat.Verseim alapjául az élet, a család, a szerelem, a természet, a társadalmi, szociális helyzetek és olyan megtörtént esetek szolgálnak, amelyekből valamilyen tanulság mindig levonható.Hiszek abban, hogy a mosoly az élet angyala, vele minden szebbé varázsolható.Fiatal koromban nagyon sok verset írtam, és egy hosszú szünet után ezt a hobbimat a nyugdíjba vonulásomkor újraélesztettem.Mindent szeretek kipróbálni, próbálkozásaim között szonettek, haikuk, tankák, apevák stb. is fellelhetők.Mostanában gyerekdalok írására adtam a fejem, egy kedvenc zenekarom felkérésére.Izgatottan nézek az első lemez megjelenése elé.A szomorú és komoly témájú verseken kívül szeretem a humoros írásokat. Életelemem a humor. Ahogy Louis Zamperini mondta: „A háború komoly dolog. Az élet is az. A nevetés segít átvészelni mindkettőt.”
