Rózsa Iván: Örökös harc…
Az erő nem agresszivitás. Az erő valami más. Az erő pozitív dolog, és nem azonos az erőszakkal. Isten gyermekei erősek, Sátán katonái erőszakosak.
Örökös harc… A Paradicsomból való kiűzetés óta! De végül is Isten erősebbnek bizonyul Sátánnál! Furcsa módon ez még Sátán érdeke is, hiszen Isten megszűntével elpusztulna minden a világmindenségben.
Isten mindig időben segít. Mindenki mindent időben tesz. Ebben az időben… De Isten végső győzelmekor megszűnik az Idő is, s egy idő nélküli világban örökké élünk. Immár egy Sátán nélküli világban. Sátán tehát mindenképpen veszít! Begyűjti magának az erőszakosakat, a lelküket eladó immár lelketleneket, akik gyengének bizonyultak. Isten ítélőszéke előtt…
A rosszak aztán „jól” elvannak, kínlódnak a pokolban az idők végezetéig: a jókhoz, az erősnek bizonyultakhoz képest egy más dimenzióban. A Sátán és Isten közti örökös harc tehát ekkor véget ér. És elvonulnak az egymással immár nem küzdő felek a saját térfelükre, a saját területükre: más-más dimenzióba.
És ezen más dimenziók közt nincs átjárás, nincs összekötő híd. Így marad ez a végtelenségig, és ez így van jól. Punktum. Eldöntetett ez tulajdonképpen az idők kezdetekor, és megerősödik ezen döntés az idők végezetekor. A jóslás hatott, a jövendölés bevált. Alleluja! Ámen.
Budakalász, 2017. június 16.
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchét éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...