Rózsa Iván: Ha Ady ma élne…

Rózsa Iván: Ha Ady ma élne…

Reinkarnálódott a disznófejű Nagyúr…
Egy bankvezér személyében…
Ő mindenhez értő polihisztor…
A focit is ő irányítja kevélyen…
Tönkretett már városokat, régiókat…
Díszpolgár is mindenhol…
Lefizetnek polgármestereket, újságírókat…
Magyarországon a Sátán trónol…
Kedvéért még autósztráda is úgy épül…
Hogy kikerül egy nagyvárost szélesen…
Örüljenek az ott élők, hogy még vannak!
Röhög rajtunk, elnyomottan is büszke pécsieken…

Budakalász, 2017. július 17.

Rózsa Iván
Author: Rózsa Iván

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchét éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Prózák
Kaplonyi Dániel Attila

Az utolsó kopogás

Előszó Vannak éjszakák, amikor a sötétség nem csupán a fény hiánya. Vannak ajtók, amelyeket nem szabad kinyitni, és vannak kopogások, amelyekre soha nem volna szabad

Teljes bejegyzés »

Vidám oktatás

Vidám oktatás   Mikor Mesteremnél megjelenek, Jó sokáig csak nevetek. Viccre vicc jön, szóra szó, Ez aztán a marasztaló.   Emlegetjük az embereket, Találgatjuk, ki

Teljes bejegyzés »

Eliramlott az élet

Kiválasztottad a legszebb virágcsokrot, Már nem írhatod újjá a horizontot. Gyertyát is választasz hozzá, meg koszorút, Nem tudod nem játszani ma a szomorút.   Nehéz

Teljes bejegyzés »

Nápolyi modellek

Mai beszélgetésünkben Elena Ferrante négy részes regénysorozatát idézzük meg Anna és Ági segítségével. Első kérdésem, hogy mit jelent számotokra a történet? Milyen érzéseket keltett bennetek

Teljes bejegyzés »

A hívás

A tanárnő már percek óta gubbasztott a vécéfülkében, a lehajtott vécédeszkára felhúzta mindkét lábát, a tartálynak dőlt, és összegörnyedve telefonált, vagyis hát rendszeresen hívott egy

Teljes bejegyzés »