Füredi Anna Bál

Füredi Annan Bál.

Mi tarthat életben egy nemzetet
Csupán a nyelv és a hagyomány.
E kettő testvérként követi egymást
Ha megszakad e kötelék: jelent nemzethalált
A hagyományőrzők munkája tiszteletreméltó
Ám a pompában, a zajos fényárban
Meghalhat az emlék a feltupirozott bálban
Az első Anna bál sok magyar szivében él
Hőseiről kevés irásos emlék regél
Hány vendég, bálozó ismeri igaz történetét ?
Több a pompa a protokoll a ceremónia
Mely elhomályositja a főhős szomoru végzetét
Bár elsősorban a kiváltságosoké a fényes lokál
A kiszorultakra ott várt a színes utcabál
Az emlékek szárnyán visszarepültünk a reformkorba
S egy szál vörös rózsát dobtunk a békés Balatonba
Két szállal pedig emlékeztünk egy ifju párra
Kik báluk emlékét hagyták számunkra hátra
Ezt órizze minden magyar szivében
Ez adjon hitet, erőt a jövő esztendőkben

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Mintha…

A költő, mintha tán mondana valamit… Megáll némán múltjának romjain, És hintázik a székkel… mégsem felejt. Tudja, nem álom,volt. Igenis valódi. Szólítja az ifjút, ki

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

Ki ez a gyerek?

Döbbenet! Ki itt ez a gyerek? Valaki kicserélte emberek! Az enyém még egész kicsi, szalmaszőke, enyhén pufi. Ez meg itt, aki feleselt, borotválkozik, mert szakálla

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Mészáros Csaba

Az öreg zsebóra

Régi zsebóra lapul a fiók mélyén, kopott fedelén már az évek csendje ül, megállt már réges-rég, de bennem ketyegvén, minden elveszett délutánon felderül. Apám kezén

Teljes bejegyzés »

Fényre várva

Csendes volt a reggel. Ott ült a város felett. A csendbe belegyalogoltak sétálni vitt kutyák: nagyméltóságúak és borzos kis ölebek.   Kis tappancsaikra felkapaszkodtak az

Teljes bejegyzés »
Versek
Mészáros Csaba

Csendélet a szivarfák alatt

Szivarfák árnyán szunnyad a fény, aranyló porban csillan a mély. Két szív, mint sodródó őszi levél, megállt a szélben, egymáshoz ér. A nap perzsel, de

Teljes bejegyzés »