Rózsa Iván: A magyar akarnok

Rózsa Iván: A magyar akarnok

„Ne szülj rabot, te szűz!
Anya, ne szoptass csecsemőt!”
A gond, mi minket Nyugatra űz:
Minden család hiányol egy elmenőt…

Krisztus halott vagy tetszhalott?
A megváltás még várat magára…
Másra nem számíthat az ember:
Csak józan eszére vagy erős karjára.

„Ágyútöltelék jelöltek kellenek!
Sok igavonó barom!” –
Gondolja magában a „magyar vezér” –
„Punktum, én így akarom!”

„Szaporodjon a magyar!
Dolgozzon mindenki nekem!”
És szól a magyar költő:
„Ezért fájdalmas az énekem…”

„Nem a darabszám a fontos,
Hanem az életminőség!”
Ám a vezérnek ellentmondani:
Több, mint merészség.

Éldegélünk hát egykedvűen:
Mi, hite hagyott magyarok.
Tán nincs két hétig hús az asztalon:
De legyünk büszkék: rokonok az avarok!

Nemzeti színbe csomagolt diktatúra:
A nem igaz ellenkezője sem igaz.
„Folyik a szátokból az álszent duma:
Akkor vagytok keresztények, mikor Antikrisztus az!”

„Csak a saját kutyáitokat etetitek:
Akik úgy ugatnak, ahogy nektek tetszik.”
A disznókat a húsukért hizlalják:
És a végén csak-csak megeszik.

„El lehet innen menni!”
Mondta egy másik vezér egykoron,
A költő e dimenzió felett áll:
De nem nézhet mégsem át e koron.

Van benne együttérzés;
Több, mint empátia.
Érzi, a közhangulat Magyarországon:
Nem más, mint apátia.

Kell hát valami mumus,
Akivel riogatni lehet:
„Legfőbb szempont a magyarok biztonsága!
A vezér megtesz mindent, mit megtehet…”

Álságos-válságos ez a helyzet:
De végül is tényleg drámai.
Hol a te helyed ebben a káoszban:
Egyszer erről színt kell vallani.

De lehet, hogy nem ebben,
Hanem egy másik világban.
Ha nem Magyarországon,
Akkor tán az Egyesült Királyságban.

Több magyar él Londonban,
Mint Pécsett vagy Debrecenben…
De várjuk minden évben a Mikulást:
El is jön majd decemberben…

A tojó is csak akkor tojik,
Ha készen van már a fészek.
A madárnak is van annyi esze:
Semmire szülni; több, mint vétek.

Lehet, hogy a vezér nem is patrióta?
Lehet, hogy csak magának kapar?
Lehet, hogy elmebeteg idióta:
És mindent magának akar?

Országot, hatalmat, birtokot:
Egyeduralmat, kizárólagos döntési jogot.
De korántsem tévedhetetlen ő:
S az idő kereke bukása után is forog…

Pécs, 2017. szeptember 6.

Rózsa Iván
Author: Rózsa Iván

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchárom éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok internetes portálon és...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Szankciók, szankciók!

Szankciók, szankciók! A rikkancs kiáltja az utcán: szankciók, szankciók! Milyen csodabogár lehet, kérdezik a fontoskodók A rossz tanár szankciókkal bünteti a csínytevőket A türelmetlen szülő

Teljes bejegyzés »

Az eltévedt Élet

Nagy öröm most az élet, Romlás vörös sebének.   Eszmék köde fátylasul Múló gyásznak konokul.   Vörösek most az estek Piros arcok beestek.   Télben,

Teljes bejegyzés »

Kár,kár,kár…

Kár,kár,kár… Varju mondja: kár,kár,kár… Van akit a börtön vár Ott aztán lehet károgni Vesztegetni, hápogni Erőszakoskodni, tátogni Árnyékkormányt játszani Hamis állításokkal vádolni Szitokszóval támadni Álhírekkel

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Ember és fa

Rózsa Iván: Ember és fa (Hat haiku) Ha kivágják, fa Árnyékában ember sem Hűsölhet tovább… Fa: mi mindenre Használható! Fából lesz Asztal, szék, ajtó. Fának

Teljes bejegyzés »

Éjféli sejtelem

Éjféli sejtelem Szikrázón csillog bársonyos éjben, hófehér selymén időtlen imák, Uram!- engedd, hogy újra átéljem amint az éjféli csend muzsikál. Minden esztendő új reményt ígér,

Teljes bejegyzés »