Egy igaz magyar orvos halálára

Egy igaz magyar orvos halálára!

Az ősz beköszönte mindig a búcsúzás gondolatával jár
A gondolat bennünk él, de nem ember tervezte eseményekkel
Velünk születik, halálunkkal távozik
A paradicsomban, az eredendő bűntől származik
Az Úr azonban gondoskodott rólunk
Hogy időnként igaz embert küld a világba,
Ki ártatlanságunk visszanyerését táplálja
Kinek erényei feledtetik gyarlóságait
S nem pazarolta talmi hivságokra barátságait
Adta betegeinek,családjának,kollégáinak
Nemcsak szivünkbe véste be emlékét
Városa méltatni fogja emberi értékét
Minden magyar-sziv elvesztése jajkiáltás
Amit hátrahagyott nem volt csodavárás
A legszentebb szeretet: a hazaszeretet irányitotta
Orvosi tudását, beteg-empathiáját ez méltatja
A jó oldalon állva dicséri harcos magatartását
A legtnagyobb kitüntetésként megkapja Isten áldását.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

56 − = 51

Álomváró

Este van. Vár az ágy. Egy plüssmalac röfög. A tej is megalszik, falevél sem zörög. Pulóvert fon pók a sarokban. Gyere, bújjál ide gyorsan. Betakarlak,

Teljes bejegyzés »

Időutazás

A fűben pihenve néztem, mint játszik a fény, a levélmintás árnyék, és az akácillattól bódult sok pici lény a diófa alatt, békés bűvkörödben. Bőröd feszes

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Serfőző Attila

A titok

  Az út jégbordás hátába csontig vájó nehéz hideg kapaszkodott. Egy néptelen, kacskaringókkal ébren tartó úton a település benzinkútjához ért, s nyomban a mozgássérültek parkolására

Teljes bejegyzés »

Kézen fogott az Isten.

Hitemmé vált a talpam alatt Tévedésein kopott utam. Hajnalok pírján éjbe hasadt. Mégis, fénye szívemre zuhant.   Vesztett tegnapok sírásait Konokul újra kísértettem, Díszítve zörgető

Teljes bejegyzés »

Minek nevezzem…?

Minek nevezzem az álmot… mely szívembe mennyei fényt sugároz, mely az odaföntvalók földi mása, lényemnek vajúdása? Minek nevezzem az álmot… mely szerelmi lázt hoz, s

Teljes bejegyzés »