Rózsa Iván: A régi-új sajtóról

Rózsa Iván: A régi-új sajtóról
(Arany János: „A hazáról” című verse alapján)

Az átkosban merész voltam,
Most sem tartom a pofámat.
Marha…, más szekerét toltam:
Főnökként látok kofákat.

Most!… Mikor „szabad” a sajtó:
Szid is mindenki mindenkit;
Nénikék szája ólajtó:
Ők már nem veszthetnek semmit…
S ma is segget nyalnak senkik…

Budakalász, 2017. augusztus 21.

Rózsa Iván
Author: Rózsa Iván

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harmincöt éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Ketten haltunk meg akkor…

Sosem féltem így apámtól. Nem tőle, mint embertől, hanem attól, akivé vált a betegsége alatt. Az apámat felemésztette a betegség és valami más maradt utána.

Teljes bejegyzés »

Kinek adhatom át?

Öregszem, és már nem halogathatom azt, amit meg kell tennem, amire egyébként már régóta készülök. Nem akarok feldolgozatlan családi titkot hátra hagyni, pedig nem az

Teljes bejegyzés »

Az esőcsepp dala

  Az esőcsepp dal Eső hull, ázik bús határ, a lét ma szürke, szót se szól, a csepp az ablakon megáll, s majd elindul, mint

Teljes bejegyzés »

Mihály Arkangyal

Mihály arkangyal   Fényben járó, égi harcos, mennykő dördül, kard ha sújt, trónja lángban, szárnya lobban, s földre hull a bűn, a rút.   Isten

Teljes bejegyzés »

Fűvel benőtt szív

Mit ér a szív, ha nem tiszta? Állapotát ki fordítja vissza? Gondozni naponta szükséges, Hadd legyen szép és értékes!   Lehet a szív száraz, mint

Teljes bejegyzés »

A ballagónak

A ballagónak   Kezeidben virágok és szirmok, szemeidben ékes világ csillog.   Zoltán te legyél örökké boldog, értelmed irányítja a sorsod.   Testedben szeretet tüze

Teljes bejegyzés »